-Jó reggelt...vad volt az éjszaka?-nevetett majd a poharába kortyolt.
-Enyhe kifejezés.-mosolyogtam.
-Elijah hol van?-furcsálltam hogy nem állt itt a tökéletesen belőtt hajával és a rá illő öltönyben.
-Ő..izé, nem tudom.-mondta válaszul majd elindult a szobája felé.
-Kol!
-Ő akarja elmondani neked.-mosolygott végül.
-Aggódjak?
-Szerintem ne, inkább örülj.-kacsintott majd tényleg ott hagyott.
-Klaus..-suttogta Elizabeth fentről, a hangja után kirázott a hideg, mire elnevettem magam és felmentem hozzá.
-Szerelmem?
-Melletted akarok felébredni!!-'nyavalygott' mire mosolyogva mellé feküdtem.
-Akkor kezdjük újra, hunyd le a szemed.-feleltem mire ő csukott szemmel hozzám bújt.
-Jó reggelt gyönyörűm.-suttogtam majd végig simítottam az ámultba ejtő arcát.
-Jó reggelt.-nevetett majd rám fordult.
-Jobb volt?
-Sokkal.-vigyorgott majd megcsókolt.
-Megjött Elijah!-feleltem Elizabethet bámulva.
-Oké, és?-elnevette magát.
-Beszélnem kell vele.-megpusziltam majd lementem.
-Elijah!
-Klaus.-mosolygott a testvérem.
-Kol!-lépett közénk Kol mire mindhárman felnevettünk.
-Hol voltál?
-Gyere Klaus, mindent elmesélek.-felelte majd elindult a kert felé.
-Mindent!-utána indultam.
-Sok minden történt azóta hogy nem itt Klaus, elhiheted Rebekah is fog érdekes dolgokat mesélni.-vigyorgott.-Na de a kérdésed az volt hogy mégis hol voltam!? Annál a nőnél aki most a legfontosabb, természetesen a család után, addig amíg nem lesz a családunk tagja!-mosolygott.
-Ez most komoly?
-Halálosan.
-Úristen Elijah, ez annyira jó..-őszintén örültem a testvérem boldogságának.
-Igen ez az.-mosolygott.
-Mikor akarod bemutatni nekünk?
-Mikor szeretnéd megismerni?
-Minél előbb.-kacsintottam.
-Rendben.-elnevette magát.
-És hogy is hívják?
-Sarah Nikolas.-mosolygott a fivérem.
-Sarah.-Ízlelgettem a nevet mire új témára váltottam.- És Bekah?-kicsit féltem.
-Menj be hozzá, úgy is elmondja.
-Jójó.-elindultam majd hirtelen megfordultam.-Örülök a boldogságodnak Elijah.-elmosolyodtam majd siettem is Rebekahhoz.
-Bekah!?-megálltam az ajtó előtt.
-Nik, gyere nyugodtan.-felelte a hang mire benyitottam.
-Elméletileg beszélnünk kell...
-Hát igen, vannak dolgok amikről nem tudsz!-szólalt meg Enzo.
-Csak hogy letisztázzuk, nem vagy terhes ugye?-kérdeztem félve a választól.
-Nem, még nem.-nevetett Bekah.
-Akkor mi történt?
-Nagyon szeretjük egymást..és hát meg kértem a kezét.-bökte ki végül Enzo.
-Komolyan?
-Igen, komolyan. Meglepett igaz?-vigyorgott Bekah.
-Eléggé, az egyetlen húgomnak vőlegénye van..
-De azért örülsz?
-Nagyon. Nagyon örülök a boldogságotoknak! De Enzo...ha ez rosszul sülne el..-feleltem majd elő rántottam a körmeimet.-
-Nem sülhet el rosszul.-mosolygott majd magához ölelte Bekah.
-Reménykedjünk benne.-elnevettem magam majd ott hagytam őket. Gondoltam felmegyek Nikolinához és beszélgetünk kicsit, de mint ahogy hallom Stefan itt van így máshoz mentem beszélgetni, amúgy is..itt volt már az ideje.
-Bejöhetek?-kopogtam Kol ajtaján.
-Persze nyugodtan.-szólt a hang mire benyitottam a szobába.
-Mi járatban?-kérdezte sóhajtva.
-Mit szólnál ha össze szednéd magad és elmennénk inni egy kicsit!
-Nincs sok kedvem hozzá Klaus, majd holnap.
-Ez nem kérdés volt, parancs!-vigyorogtam mire Kol is mosolyogni kezdett.
-Ez esetben.-szólalt meg ismét majd felugrott az ágyról.-Értettem uram!
-Ha lehet fürödj meg, és öltözz fel rendesen!!
-Azért még nem vagy a faterom.-nevetett majd ténylegesen elment fürdeni.
-Idióta.-megvontam a vállam majd felmentem Elizabethhez. Úgy éreztem muszáj egy kicsit kimozdítanom az öcsémet ebből a ketrecből amiben él, vagy is amiben lélegzik mert ez amit csinál eléggé messze áll attól, mikor valaki igazából él! Össze kell szednünk neki egy gyönyörű barátnőt akivel önmaga lehet, aki mellett végre élhet.
-Elizabeth..-léptem be a szobába.
-Niklaus..
-Remélem megbocsájtást nyer a ma esti tervem.-feleltem.
-Ezt hogy kéne értelmeznem?
-A ma estét nem veled töltöm.
-Mi..?-kicsit mintha kétségbeesett volna?
-Kollal elmegyünk kicsit inni! Vagy is barátnőkörútra megyünk.-mosolyogtam.
-Miért nem ezzel kezdet te bolond.-elnevette magát majd felém lépett.
-Fogalmam sincs mikorra érünk haza.
-Majd jössz amikor.-suttogta majd megcsókolt.
-Sietek.-suttogtam majd megpusziltam a nyakát.
-KLAUS!-kiabált lentről Kol.
-Jövök már.-újra nevetésben törtem ki mire elindultam Kolhoz.
-És hova terveztél menni?
-Átsétálunk a tiltott rengetegen és ott lesz egy nagyon jó kis hely.-mosolyogtam.
-A tiltott rengetegbe akarsz menni?
-Csak át menni rajta..
-De hát..jó menjünk.-vállat volt és elindultunk.
-Nyugi már nincsenek itt.-szólaltam meg a rengeteg előtt állva.
-Biztos?
-Higgy nekem, még akkor elköltöztek.-mosolyogtam.
-Jó hiszek!-sóhajtott majd elindultunk. Hogy miért tart annyira Kol a tiltott rengetegtől? Régen élt itt egy hatalmas boszorkány család akik..hát nem nagyon csípték a hibrideket, számukra az a fajok tisztaságának elárulása így mindent megtettek azért hogy az eredeti család /akik mi vagyunk/ megszűnjenek létezni. Egyik este Kol itt sétált az első nagy szerelmével aki boszorkány volt..igen innen már lekövetkeztethető hogy mi is történt..átverte Kolt és minket is...mi mind híttunk neki..ami kár volt. Fogva tartották Kolt, kínozták. Mikor ezt megtudtuk a testvéreimmel azonnal siettünk megmenteni a mi kisöcsénket, szegény irgalmatlanul legyengült, a kezét sem bírta felemelni hisz napi egy csepp vért ha kapott hogyne rögtön haljon meg hanem szép lassan fogyjon el. Rebekah haza vitte Kolt én és Elijah pedig elpateroltuk innen a Salemi boszorkányokat. Kol azóta nem járt a tiltott rengetegben amit nem is csodálok.
-Ez lenne az?-kérdezte Kol egy nagyobb faház rozoga ajtajára mutatva.
-Igen.-mosolyogtam büszkén mire az öcsém kinevetett.-Ez nagyon gáz.-nevetett tovább mire belöktem a kis ajtót. A hely belülről tökéletes volt, leghangulatosabb és a legjobb piákkal rendelkező kocsma szerűség.-Vissza szívom.-lépett be a kis titkos helyemre tátott szájjal Kol.
-Klaus.-szólított fel a vörös hajú csapos lány.
-Olive, de rég láttalak.
-Hát mert nem jársz már ide egy jó ideje! A szokásosat?-mosolygott.
-A szokásosból kettőt.-feleltem hunyorítva mire hátra biccentettem Kolra.
-Merlin szakállára, hisz ő Kol Mikaelson!?
-Te pedig?-lépett mellém Kol.
-Olive Pettigrew.-mosolygott a nő majd az asztalra tette a két poharat.
-Na öcsi nézz körbe, itt bárkit megkaphatsz..
-Bárkit..mondjuk őt?-kérdezte mosolyogva én pedig csak néztem mint egy idióta.
-Őt is.-böktem ki végül mire inkább a pult belső feléhez fordultam.
-Akkor mindjárt itt vagyok.-felelte majd oda ment a kiszemelthez.
-Kol mit akar Camitől?-kérdezte suttogva Olive.
-Ki is az a Cami?-muszáj voltam tagadni, nem tudhatja meg senki sem.
-Akivel most nevetve beszélget?
-Ja hát gondolom ismerkedik.-mosolyogtam majd a poharamba kortyoltam.
-Eléggé közelről.-nevetett Olive. Muszáj voltam hátra fordulni, látnom kellett mi folyik ott, de mikor hátra fordítottam a fejem, Kol bámult rám.
-Csak italért jöttem.-kacsintott majd társalogni kezdett Oliveval. Cselekednem kell, nem lehet így Kollal ha én..ahjj.
-Vigyázz Kol!-'kiabáltam' mire ő felkapta a fejét én pedig...kitörtem a nyakát..oda siettem Camihez akit kihúztam a mosdóba.
-Klaus...Klaus..-ismételte a nevem.
-Ide figyelj!-mélyen a szemébe néztem.-elfejeted hogy valaha is ismertél, nem tudod ki vagyok. Nem ismersz még, Kol Mikaelsont ismered akivel egész jól elvagytok és hát helyes gyerek. Ha én úgy akarom emlékezni fogsz rám de most nem, felejtsd el azt ami volt köztünk mert hidd el, nem jelentett semmit!-igéztem meg a lányt aki az igézés végén nekem esett.
-Maga meg? Maga mit keres a női mosdóban? Maga piszkos vadállat..-sipítozott.
-Hölgyem, engedje meg hogy tájékoztassam hogy, ön van a férfi mosdóban.-vigyorogtam önelégülten.
-Ez esetben..-köhintett egyet és kiszáguldott a helyiségből.
-Tipikus.-elnevettem magam majd visszamentem Kolhoz.
-Még is mi történt?-kérdezte gyönge hangon a nyakát fogva.
-Egy kölyök vámpír azt hitte vicces lesz..de elintéztem nyugi..viszont vár rád valaki.-hátra fordultam ahol Cami vadul mosolyogni kezdett Kolra.
-Majd jövök.-mély levegőt vett és vissza ment a lányhoz.
-És te lennél az a kölyök vámpír aki viccesnek érzi magát?-kérdezte felvont szemöldökkel Olive
-Muszáj volt.
-Jó én nem ítélkeznem feletted..-mosolygott majd egy újabb bourbont töltött a poharamba.
-Kösz Olive.-lehúztam a pohár tartalmát.
-Bármikor Klaus.-mosolygott.
Későre járt már így oda sétáltam Koléhoz.
-Kol, lassan indulnunk kellene.
-Igen, igen..menni kéne.-mosolygott.
-Igen egyet kell értenem kedves..?-ez egy burkolt kérdés arra hogy mi is a neved?
-Klaus, Klaus Mikaelson.
-Szóval egyet kell értenem kedves Klaussal, késő idő van.
-Ha ön is egyet ért kedves..?
-Camille O'Connel.-mosolygott.
-Szóval akkor Cami is egyet ért azzal hogy induljunk.
-Haza kísérhetlek?-ajánlotta fel Kol úriemberhez méltóan.
-Ohh én nem haza megyek mivel az otthonom New Orleansban van..itt élek most ebben a házban. Fent van egy pár szoba és hát igen.-sóhajtott a nő.
-Akkor mi megyünk is.-felelte Kol.
-Örvendtem.-mondtam majd ott hagytam még őket kettesben.
-Remélem még találkozunk.-felelte a nő.
-Még fogunk.-kacsintott az öcsém majd kezet csókolt Caminek aki hirtelen hátat fordított és felment a lépcsőn.
-Na? Megérte eljönni?-kérdeztem nevetve.
-Meg...nagyon is.-felelte mosolyogva majd haza sétáltunk.
-Igen, komolyan. Meglepett igaz?-vigyorgott Bekah.
-Eléggé, az egyetlen húgomnak vőlegénye van..
-De azért örülsz?
-Nagyon. Nagyon örülök a boldogságotoknak! De Enzo...ha ez rosszul sülne el..-feleltem majd elő rántottam a körmeimet.-
-Nem sülhet el rosszul.-mosolygott majd magához ölelte Bekah.
-Reménykedjünk benne.-elnevettem magam majd ott hagytam őket. Gondoltam felmegyek Nikolinához és beszélgetünk kicsit, de mint ahogy hallom Stefan itt van így máshoz mentem beszélgetni, amúgy is..itt volt már az ideje.
-Bejöhetek?-kopogtam Kol ajtaján.
-Persze nyugodtan.-szólt a hang mire benyitottam a szobába.
-Mi járatban?-kérdezte sóhajtva.
-Mit szólnál ha össze szednéd magad és elmennénk inni egy kicsit!
-Nincs sok kedvem hozzá Klaus, majd holnap.
-Ez nem kérdés volt, parancs!-vigyorogtam mire Kol is mosolyogni kezdett.
-Ez esetben.-szólalt meg ismét majd felugrott az ágyról.-Értettem uram!
-Ha lehet fürödj meg, és öltözz fel rendesen!!
-Azért még nem vagy a faterom.-nevetett majd ténylegesen elment fürdeni.
-Idióta.-megvontam a vállam majd felmentem Elizabethhez. Úgy éreztem muszáj egy kicsit kimozdítanom az öcsémet ebből a ketrecből amiben él, vagy is amiben lélegzik mert ez amit csinál eléggé messze áll attól, mikor valaki igazából él! Össze kell szednünk neki egy gyönyörű barátnőt akivel önmaga lehet, aki mellett végre élhet.
-Elizabeth..-léptem be a szobába.
-Niklaus..
-Remélem megbocsájtást nyer a ma esti tervem.-feleltem.
-Ezt hogy kéne értelmeznem?
-A ma estét nem veled töltöm.
-Mi..?-kicsit mintha kétségbeesett volna?
-Kollal elmegyünk kicsit inni! Vagy is barátnőkörútra megyünk.-mosolyogtam.
-Miért nem ezzel kezdet te bolond.-elnevette magát majd felém lépett.
-Fogalmam sincs mikorra érünk haza.
-Majd jössz amikor.-suttogta majd megcsókolt.
-Sietek.-suttogtam majd megpusziltam a nyakát.
-KLAUS!-kiabált lentről Kol.
-Jövök már.-újra nevetésben törtem ki mire elindultam Kolhoz.
-És hova terveztél menni?
-Átsétálunk a tiltott rengetegen és ott lesz egy nagyon jó kis hely.-mosolyogtam.
-A tiltott rengetegbe akarsz menni?
-Csak át menni rajta..
-De hát..jó menjünk.-vállat volt és elindultunk.
-Nyugi már nincsenek itt.-szólaltam meg a rengeteg előtt állva.
-Biztos?
-Higgy nekem, még akkor elköltöztek.-mosolyogtam.
-Jó hiszek!-sóhajtott majd elindultunk. Hogy miért tart annyira Kol a tiltott rengetegtől? Régen élt itt egy hatalmas boszorkány család akik..hát nem nagyon csípték a hibrideket, számukra az a fajok tisztaságának elárulása így mindent megtettek azért hogy az eredeti család /akik mi vagyunk/ megszűnjenek létezni. Egyik este Kol itt sétált az első nagy szerelmével aki boszorkány volt..igen innen már lekövetkeztethető hogy mi is történt..átverte Kolt és minket is...mi mind híttunk neki..ami kár volt. Fogva tartották Kolt, kínozták. Mikor ezt megtudtuk a testvéreimmel azonnal siettünk megmenteni a mi kisöcsénket, szegény irgalmatlanul legyengült, a kezét sem bírta felemelni hisz napi egy csepp vért ha kapott hogyne rögtön haljon meg hanem szép lassan fogyjon el. Rebekah haza vitte Kolt én és Elijah pedig elpateroltuk innen a Salemi boszorkányokat. Kol azóta nem járt a tiltott rengetegben amit nem is csodálok.
-Ez lenne az?-kérdezte Kol egy nagyobb faház rozoga ajtajára mutatva.
-Igen.-mosolyogtam büszkén mire az öcsém kinevetett.-Ez nagyon gáz.-nevetett tovább mire belöktem a kis ajtót. A hely belülről tökéletes volt, leghangulatosabb és a legjobb piákkal rendelkező kocsma szerűség.-Vissza szívom.-lépett be a kis titkos helyemre tátott szájjal Kol.
-Klaus.-szólított fel a vörös hajú csapos lány.
-Olive, de rég láttalak.
-Hát mert nem jársz már ide egy jó ideje! A szokásosat?-mosolygott.
-A szokásosból kettőt.-feleltem hunyorítva mire hátra biccentettem Kolra.
-Merlin szakállára, hisz ő Kol Mikaelson!?
-Te pedig?-lépett mellém Kol.
-Olive Pettigrew.-mosolygott a nő majd az asztalra tette a két poharat.
-Na öcsi nézz körbe, itt bárkit megkaphatsz..
-Bárkit..mondjuk őt?-kérdezte mosolyogva én pedig csak néztem mint egy idióta.
-Őt is.-böktem ki végül mire inkább a pult belső feléhez fordultam.
-Akkor mindjárt itt vagyok.-felelte majd oda ment a kiszemelthez.
-Kol mit akar Camitől?-kérdezte suttogva Olive.
-Ki is az a Cami?-muszáj voltam tagadni, nem tudhatja meg senki sem.
-Akivel most nevetve beszélget?
-Ja hát gondolom ismerkedik.-mosolyogtam majd a poharamba kortyoltam.
-Eléggé közelről.-nevetett Olive. Muszáj voltam hátra fordulni, látnom kellett mi folyik ott, de mikor hátra fordítottam a fejem, Kol bámult rám.
-Csak italért jöttem.-kacsintott majd társalogni kezdett Oliveval. Cselekednem kell, nem lehet így Kollal ha én..ahjj.
-Vigyázz Kol!-'kiabáltam' mire ő felkapta a fejét én pedig...kitörtem a nyakát..oda siettem Camihez akit kihúztam a mosdóba.
-Klaus...Klaus..-ismételte a nevem.
-Ide figyelj!-mélyen a szemébe néztem.-elfejeted hogy valaha is ismertél, nem tudod ki vagyok. Nem ismersz még, Kol Mikaelsont ismered akivel egész jól elvagytok és hát helyes gyerek. Ha én úgy akarom emlékezni fogsz rám de most nem, felejtsd el azt ami volt köztünk mert hidd el, nem jelentett semmit!-igéztem meg a lányt aki az igézés végén nekem esett.
-Maga meg? Maga mit keres a női mosdóban? Maga piszkos vadállat..-sipítozott.
-Hölgyem, engedje meg hogy tájékoztassam hogy, ön van a férfi mosdóban.-vigyorogtam önelégülten.
-Ez esetben..-köhintett egyet és kiszáguldott a helyiségből.
-Tipikus.-elnevettem magam majd visszamentem Kolhoz.
-Még is mi történt?-kérdezte gyönge hangon a nyakát fogva.
-Egy kölyök vámpír azt hitte vicces lesz..de elintéztem nyugi..viszont vár rád valaki.-hátra fordultam ahol Cami vadul mosolyogni kezdett Kolra.
-Majd jövök.-mély levegőt vett és vissza ment a lányhoz.
-És te lennél az a kölyök vámpír aki viccesnek érzi magát?-kérdezte felvont szemöldökkel Olive
-Muszáj volt.
-Jó én nem ítélkeznem feletted..-mosolygott majd egy újabb bourbont töltött a poharamba.
-Kösz Olive.-lehúztam a pohár tartalmát.
-Bármikor Klaus.-mosolygott.
Későre járt már így oda sétáltam Koléhoz.
-Kol, lassan indulnunk kellene.
-Igen, igen..menni kéne.-mosolygott.
-Igen egyet kell értenem kedves..?-ez egy burkolt kérdés arra hogy mi is a neved?
-Klaus, Klaus Mikaelson.
-Szóval egyet kell értenem kedves Klaussal, késő idő van.
-Ha ön is egyet ért kedves..?
-Camille O'Connel.-mosolygott.
-Szóval akkor Cami is egyet ért azzal hogy induljunk.
-Haza kísérhetlek?-ajánlotta fel Kol úriemberhez méltóan.
-Ohh én nem haza megyek mivel az otthonom New Orleansban van..itt élek most ebben a házban. Fent van egy pár szoba és hát igen.-sóhajtott a nő.
-Akkor mi megyünk is.-felelte Kol.
-Örvendtem.-mondtam majd ott hagytam még őket kettesben.
-Remélem még találkozunk.-felelte a nő.
-Még fogunk.-kacsintott az öcsém majd kezet csókolt Caminek aki hirtelen hátat fordított és felment a lépcsőn.
-Na? Megérte eljönni?-kérdeztem nevetve.
-Meg...nagyon is.-felelte mosolyogva majd haza sétáltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése