-És ez után mit akarsz csinálni?-kérdezte Mason.
-Vissza szerzem a hatalmam és újra a kezem közé veszem a várost.
-Mondjuk egy buzdító beszéddel indítani?-vigyorgott.
-Mikor és hol?
-Félóra múlva a téren.
-Addigra ott legyen MINDENKI.-feleltem ellentmondást nem tűrő hangon.
-Összehívok mindenkit.-ezzel a levegőbe felejtett mondattal ott hagyott.
Sóhajtva sétáltam át a városon a sok kérdő szempárral ami rám ragadt. Lassan sétáltam mindent és mindenkit átfürkésztem csontot égető tekintettel, kicsit megingott bennem a válasz a miért is vagyok itt? kérdésre, egy idő után elfogott egy érzés hogy lehet még sem a jót cselekszem. A gondolatimból a sok sok ugyan azt kántálók hangja törte meg. A tömeg párhuzamosan a nevemet kiáltotta akik mikor megláttak hatalmas őrjöngésben törtek ki.
Megigazítottam a magamon lévő pólót majd elindultam a tömeg felé.
-Sziasztok!-fel léptem a dobogóra hogy mindenkinek tökéletes kilátása legyen, rám.
-Azért hívtam, hívattam ide a lakosságot hogy bejelentsek és kijelentsek egy s mást. A legfontosabb dolog amit mondanék hogy Marcel gyötrelmes uralkodásának vége! -a tömeg tapsolni kezdett.- Az összes szabályt amit Marcel valaha felállított eltörlöm, nincs többé. Mindenki ott van ahol szeretne azzal akivel szeretne, minden mágiával rendelkező akkor varázsol amikor csak akar! -a tömeg újra tapsolni kezdett.- Fogalmam sincs arról hogy meddig maradok itt így nem fogom magamat kijelölni a város vezetésére. Mason! Feljönnél ide egy kicsit?-kérdeztem az új bizalmasomtól aki vigyorogva ugrott mellém.- Mason fogja kordában tartani a várost és megkímélni az itt élőket a vadászoktól, persze csak akkor ha ezt akarod haver?-vigyorogva felé fordultam.- Igen! Akarom!-felelte magabiztosan.
Nem akarom plusz terhetek a saját magam nyakába varrni így átpasszoltam a lehetőséget egy feltörekvő vérfarkasnak, kell ennél jobb? A tömeg örömében táncolni és énekelni kezdett míg a varázslattal bíró teremtmények színes csíkokat kezdetek húzni az égre.
Nem akartam ünnepelni vagy is nem a tömeggel akartam ünnepelni hanem Camivel így félhétkor autóba ültem és a házához döcögtem. Korán volt még a megbeszélt idő ponthoz de látni akartam. Gyönyörű teliholdas éjszaka a több ezer ragyogó csillaggal az égen, a szél lágyan fújt nem volt hideg. Egy tökéletes nap egy remélem tökéletes randevúhoz. Mosolyogva néztem a házra ami előtt leparkoltam. Ahol a motor mély bőgése leállt, a fényszóró kikapcsolt.
A letörölhetetlen mosollyal az arcomon kiszálltam a járművemből és a ház bejárati ajtajához sétáltam, vettem egy mély levegőt majd a kezem az ajtóhoz emeltem hogy én most bizony befogok kopogni de mire a kezem az ajtóhoz érhetett volna kinyílt. Camille vállára omló szőke tincseivel, ragyogó szép szemeivel és a holdfénnyel csillanó arcát pillantottam meg hirtelen.
-Kicsit korán érkeztél.-mosolygott ami miatt hatalmasat dobbant a szívem.
-Igen tudom, de minden elintézni valómat letudtam és az a fél óra egy örökkévalóság lett volna.
-Akkor mehetünk?
-Persze.-mosolyogtam majd oda nyújtottam a karom amibe lágyan bele karolt, így sétáltunk oda a fekete autóhoz. Jól nevelt férfi ként kinyitottam az anyós ülés ajtaját amit ő nőiesen megköszönt és bepattant. Átsétáltam a monstrum autó előtt majd én is beültem mellé.
Lassan de biztosan elindultunk az étterem felé, a lány parfümje szédítő volt. Mélyen és mohon szívtam a levegőt az autóban hogy érezhessem ezt a felemelő illatot.
-Tudtam hogy valami elfelejtettem.-dünnyögött majd a táskájából elő halászott egy kis tükröt és egy vörös rúzst. A száját kéjesen széjjelebb nyitotta, a rúzst lassan a szájához emelte amit megfontolt mozdulatokkal kent a már amúgy is kívánatos ajkára.
-Ezt lehetne újra?-kérdeztem pimasz mosollyal.
-Ennyire tetszett?
-Szavakat se találok a kifejezésére.
-Ilyen hatással vagyok rád?-felelte majd a kezét az én kezemre tette ami a válton pihent.
-Megérkeztünk.-törtem meg a szikrát köztünk.
-Éhen halok.-felelte nevetve.
-Azért előzzük ezt meg.-újra engedtem hogy belém karoljon és így sétáljunk be az étterembe.
-Niklaus és Camille, ha nem tévedek.-mosolygott a férfi.
-Fáj kimondani de nem téved James.-feleltem halovány mosollyal.
-Mutatom az asztalotok.-immáron tegeződve szólt hozzánk.
-Kösz.-hátba veregettem majd követtem a régi jó barátom.
-Ez lesz az.-lépett egy ablak alatt lévő asztal alá.- Az étlapok és amint választottatok csak csettintesz és ugrik és a pincér.-felelte majd ott hagyott minket a két étlappal.
-Na csak nem halsz éhen.-mondtam az étlap mögül.
-Hála neked.-felelte ő is elbújva a nagy lap mögül mire csak elmosolyodtam.
-Meg van.-egyszerre csuktuk össze az étlapot.
-Na utánozz.-nevetett Cami.
-Rendben.-engedtem neki majd szóltam a pincérnek akinek leadtuk a rendelést. Az étel szélsebesen érkezett meg két pohár vérrel együtt. Nagyon jól elvoltunk egymással, sosem voltak kínos szünetek. Mindig volt valami téma amit kivesézhettünk. A levegő néha fojtóan forró volt küzdtünk ami felemelő érzés volt. Teljesen rabul ejtett minden porcikája.
-Lassan indulhatunk.-szólalt meg.
-Ideje volna.-mosolyogtam majd az időre pillantottam. Mint ahogy a randevúk végén lenni szokott, a férfi haza kísérni a nőt aki az estét egy csókkal köszöni meg.
-Életem legcsodálatosabb estéje volt.-felelte az autó mellett állva.
-Számomra is.-feleltem büszkén mire oda léptem és gyöngéden megcsókoltam. megtörve a lány csókol szabályt.
-Holnap is látni akarlak.-suttogtam.
-Akkor majd gyere át.-felelte mosolyogva.
-Itt leszek.
-Jó éjszakát Niklaus.
-Jó éjszakát Camille.-mosolyogtam majd autóba ültem és elhúztam a háztól.
Szűkségem van Camira. Ennyi rossz után a második legjobb dolog ami történt velem, az első az hogy Elijah újra a bizalmába fogadott. Sosem éreztem magam ilyen elevennek, úgy érzem újra élek. Hogy miatta vagy érte teljesen mindegy. Mason lakása felé vettem az irányt hisz most nála lakok. A házban a lámpák égtek, gondoltam itthon van.
-Szia.-léptem be a házba a leplezetlen jókedvemmel.
-Ezek szerint jól sikerült a randi.-vigyorgott a kanapén elterülve.
-Jól? Fantasztikusan.
-Örülök hogy örülsz, barátom.
-Barátom.-ismételtem majd elindultam a szobám felé.
Mindent megtettem annak érdekében hogy alvásra kényszerítsem magam, nem ment.
Csak vergődtem, forgolódtam. Szorosan lehunytam a szemem mire megszólalt a telefonom.
-Szia.-suttogta a vonal végén a rég nem hallott hang.
-Szia.-suttogtam én is.
-Tudom a fiú hívja a lányt de muszáj voltam áthágni ezt a szabályt, hallani akartam a hangod.
-Miért nem alszol már?-mosolyogtam magamba.
-Nélküled?
-Kénytelen leszel.-feleltem fájdalmasan.
-Csak kívánj jó éjszakát, talán sikerül.-kérte Cami.
-Jóéjt.-nyögtem ki végül.
-Jóéjt.-suttogta majd letette a telefont. Mintha egy marék altatót nyeltem volna le akkor, az alvás szemhunyásnyira sikerült. Megbabonázott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése