2016. január 3., vasárnap

87.Valóságtalanság

-Miért teszed ezt velem?-lépett elém Niklaus.
-Mit?
-Elméletben szeretsz igaz?
-Nem csak elméletben.
-Jó oké, akkor elmondod még is miért csinálod ezt a hátam mögött?
-Elmondanád végre mit csinálok ellened?
-Nem is értem miért voltam veled valaha is..-ahogy ezt kimondta valami megtört bennem.
-Hogy mondtad?
-Jól hallottad! Minden percet megbántam.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nem értem miért vágsz ilyen dolgokat a fejemhez, mikor semmit sem tettem ellened!
-Nem tettél?-önvezérelve kinevetett.
-Elmondanád végre értelmesen Niklaus?..-közelebb léptem mire ő hátrált.
-Majd elmondják neked a többiek..több szavamat nem érdemled ezek után. Rád nézek és elkap a hányinger. Undorodom tőled!-ismét csak a szemembe mondta amitől teljesen megtörtem, ő volt az egyetlen akinek sose tudtam volna ártani, erre most ezt csinálja velem? Miért?
Ott álltam vele szemben, bámult rám az üvegestekintetével mire inkább ott hagytam.
Tudtam hogy ez nem egy szimpla veszekedés, ilyet még sose mondott nekem. Valaki megint bekavart közénk csak ez most meg is tette a hatását. A szavai a fejemben víz hangoznak még most is hiába akarom elfelejteni az egészet nem tudom, ezt nem lehet. Fogalmam sem volt arról hogy ki s mit mondhatott neki ami ennyire oda vágta a kapcsolatunkat, de ha meg tudom hogy kinek az apró gondolata volt szétzúzni mindent...megölöm.
-Rebekah!-berontottam a szobába nem törődve azzal hogy Enzo is ott van.
-Mi történt szívem?-kérdezte hatalmas biztató mosollyal.
-Klaus...-szinte levegőt sem kaptam.
-Mivan Nikkel?
-El kell mennem!-felláltam majd elindultam.
-Ne!-szólt Enzo majd vissza rántott.
-Mond mi van Nikkel!!
-Valaki megint mondott neki valamit, de nem mondja el mit és...vége!
-Vége?-kérdezték egyszerre.
-Vége!-fájt kimondani de kikellet.
-Sajnálom..-mondta Rebekah majd magához ölelt.
-Amint meg tudom mit is mondtak neki ami ennyire sorsdöntő volt, elmegyek.
-Mi? Nem mész te sehova!-jelentette ki Enzo.
-Nem bírok így itt maradni..-lehunytam a szemem majd ott hagytam őket.
-Elizabeth!-sietett felém Elijah.
-Igen?-kérdeztem a meggyötört tekintettem.
-Mond hogy Niklaus nem hozott el hamarkodott döntést?
-Ha az elhamarkodott döntés alatt azt érted hogy nem-e dobott még ki, akkor de elhamarkodta.
-Istenem..
-Tudsz valamit?-léptem felé.
-Igen tudok mindent.
-Akkor mond el kérlek mert nem bírom ezt a tudatlanságot!-suttogtam.
-Azt mondták neki hogy te meg én...szóval hogy mi....hogy mi még mindig viszonyt tartunk egymással, és hogy szeretjük egymást.
-És kimondta ezt neki?
-Azt nem tudom sajnos.-biztatóan mosolygott.
-Már igazából nem is fontos! Adtam okot a bizalmatlanságára de nem a hitetlenségre!
-És most mit fogsz csinálni?
-Mit csinálhatnék? Nem küzdők sem Nik ellen, sem a sorsom ellen. Elmegyek!-mosolyogtam.
-Ne, nem ez a legjobb megoldás.
-Lehet, és néhol jobb ha a zűrösebb utat választjuk mint a könnyebet de nem ebben az esetben. Nem akarok a végzetemmel küzdeni tovább, nem egyszer szakítottak el minket egymástól, valószínűleg ennek így kell lennie, ha egy koholmány miatt ha nem, vége!-mosolyogtam mintha ez természetes lenne de a szavak még mindig fájók voltak.
-Amint úgy érzed vissza kell jönnöd, az ajtó előtted mindig nyitva lesz!-biztatott Elijah.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá majd vállat vonva megöleltem.
-Még mindig itt vagy? És kigondolta volna kivel.-nevetett Klaus majd bement a festőtermébe.
-Annyira félre ért mindent, és ez annyira fáj.-suttogtam.
-Elhiszem.-megsimogatta a hajam majd kijött Kol.
-Hát ti?-mosolygott.
-Mielőtt te is beleképzelnél dolgokat csak elköszöntem!-feleltem majd Kolt is megöleltem.
-Mi ez a búcsúzkodás?-erősen szorított magához...nagyon erősen.
-Elmegyek!-elengedtem majd Enzotól és Rebekahtól is elköszöntem.
-Ki megy el?-lépett közénk Stefan és Nikolina.
-Én.-mosolyogtam Kolinára.
-Mi? Hova? és..és miért?
-Menj fel apádhoz, ő majd elmondja..aztán utána pedig menj Elijahhoz és ő elmondja rendesen. Így zavaros biztos de úgy majd megérted.-megpusziltam majd magamhoz öleltem.  Stefan kérdő tekintettel nézett rám, majd inkább csak megöleltem és ott hagytam őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése