91.Elmegyek.

Fogalmam sincs hány órán át ültem a sírkő mellett, össze kuporodva egy jó üveg bourbon társaságában.
-Nik gyere be.-hallottam Bekah hangját a hátam mögül.
-Jó itt most.
-Nem jó! Gyere be és segíts.
-Még is miben?
-Nikolinánál. Teljesen magába zuhant és bármennyire próbáljuk lebeszélni őt az érzései kikapcsolásról..nem megy.-Nem akartam ott hagyni a sírt de muszáj volt. Most mellette kell lennem hisz még is csak az apja vagyok. Felpattantam a földről majd egyenes út vezetett Nikolina szobájának ajtajához. 
-Kolina! Nem..hagyd abba!-kiáltott Elijah.
-Nikolina!-lépem be a szobába de, akkor már késő volt.
-Apa..-suttogta csukott szemmel mire oda mentem hozzá és magamhoz szorítottam.
-Én nem tudok erős maradni és ezt kibírni. Én nem vagyok olyan erős mint te.-suttogta.
-Hidd el nekem se megy csettintésre, de ha jelent valamit a család szó akkor most meglátjuk mit is. Itt vagyunk egymásnak, és nem csak te és én. Stefan, Elijah, Kol, Rebekah, Enzo, Tyler, Hayley, Noel..mindenki itt van és segít kibírni mindent!
-Tudom..tudom.-mondta még mindig ölelkezve.
-Ja és! Ha még egyszer megfordul bármi hülyeség a fejedben, először gondold át megéri-e?
-Rendben apa, így lesz!-mosolygott.
-Sziasztok.-mosolygott Stefan az ajtóban állva.
-Átadlak.-vigyorogtam majd magukra hagytam őket.
-Stefan..-szólt Nikolina majd a fiú nyakába borult.
-Mi történt?-kérdezte félve majd a lány haját simogatta, nyugtatás képen.
-Meghalt..-suttogta meggyötörve.
-Kicsoda?
-Meghalt..
-Kicsoda Kolina?
-Meghalt..-egyre csak ezt hajtotta.
-Szerelmem, megpróbálnád kifejteni mit történt és nem csak azt kántálni hogy meghalt?-el engedte Kolinát az ölelésből.
-Anya. Stefan anya megölte magát.-ahogy kimondta újra zokogásban tört ki.
-Istenem.-suttogta majd ismét magához szorította. Stefan egész nap vigasztalta szerelmét aki a nap végén már tudok könnyek nélkül mosolyogni, jobb volt így rá nézni. Jó érzés tudni azt hogy Stefan ott van a lányom mellett ha törik, ha szakad. Ha esik, ha fúj. Ő ott van mellette, támogatja, oltalmazza és szereti. Így hogy Nikoliára Stefan 'vigyázz' csinálhatom azt amit csinálnom kell. Elvettem egy újabb üveg bourbont a szekrényből majd kiültem a sírkő mellé.
-Látod ez lett belőlünk..semmi.-egy fájdalmas mosolyt ejtettem majd meghúztam az üveg tartalmát, ahogy az istenadta nedű végig folyt a nyelőcsövemen végig marva azt, felemelő érzés volt. Egy törött szívű, lelkű hibrid aki a hallott menyasszonya mellett vedel, üdítő látványt nyújthatok most ebben a pillanatban is. Mikor elfogyott az üveg jelentős része, félre tettem és csak bámultam magam elé.
-Most úgy érzem itt vagy mellettem.-suttogtam majd pótcselekvésként forgatni kezdtem az ujjamon lévő karikagyűrűt. Az arcát még mindig látom magam előtt, a tapitásait még mindig érzem s az értéseinek forró helye égeti a bőröm, a hangja visszhangzik a fejemben.
-Kikapcsolom.-elhatároztam. Ezt kell tennem, még ha nem akarom a régi énem visszajövetelét muszáj megtennem ez a fájdalom kibírhatatlan, sóhajtva lecsuktam a szemem.
-NIKLAUS MIKAELSON!-kiáltott rám Elijah.
-Elijah Mikaelson!
-Megőrültél? Kikapcsolni?
-Gondoltam rá.
-De még csak gondolni se gondolj rá SOHA többet.-felelte majd leült mellém.
-Pedig hidd el egyszerűbb lenne.-mosolyogtam.
-Azt biztos, de tudod nem mindig a könnyű út a jó, van mikor a lehetetlennek tűnő út végén sokkal boldogabb leszel mintha rögtön a könnyűt választod.
-De nekem ez nem fog menni.
-Ahogy Kolinának mondtad, itt a család.-mosolygott majd elvette az üveget Nik mellől.
-Ő is a családunk része volt, egy jelentős része.
-Az volt..-felelte elnyűtt hangon majd a szájához emelte az üveget.
-Klaus, el kell menned.-mondta majd ténylegesen beleivott az üvegbe.
-Hova s miért?
-El. Amerre szeretnél, csak menj.
-Miért akarsz elküldeni?-kérdeztem kicsit összezavarodva.
-Nem elküldés céljából szeretném hogy kisebb ideig távol lény. Csak a felejtés miatt.
-De itt jó nekem. Így, jó nekem.
-Nem Klaus, nem jó. Ez mellett a sír melletted szeretnéd eltölteni az életed? Fáj tudom, de tovább kell lépned, mindnyájunknak tovább kell lépnie.-a kezembe nyomta az üveget.
-Szóval meneküljek el a problémáim elől?
-Nem a problémák elől menekülsz, az emlékeid elől. Ez nem gyávaság, csak a feledéshez vezető utad lerövidítéséhez szolgál.
-Szóval azt mondtad ez lenne a következő lépés? Ezzel jobb lesz?-teljesen elbizonytalanodtam.
-Igen Klaus, ezt kell tenned!
-És hova menjek? Merre?
-Ezt neked kell tudnod majd, elindulsz és mész amerre a szíved húz, s majd vissza térsz ha úgy érzed!-felém fordult majd elmosolyodott.
-Büszke vagyok rád!-felelte.
-Hogy mondtad?
-Jól hallottad. Büszke vagyok rád Klaus.-ezer meg ezer éve erre várta, hogy végre kimondja.
-És miért pont most értél el ide?
-Most mutattad meg hogy más is tudsz lenni. Mikor egy vérengző vadállattá váltál, kiirtottál falvakat, városokat nem kímélve senkit sem. A sok vér az aszfalton amit az eső mosott el, a sok-sok ártatlan élet kiontása és meggyalázása. Nem akartam ismerni azt az éned, nem akartam látni mivé váltál én akkor megfogadtam hogy szigorúbb leszek hozzád, nem fogom mutatni a szeretettem feléd, hideg leszek és elutasító veled szemben. De jött Elizabeth és mintha kicseréltek volna, megváltoztál. Jobb embert faragott belőled.-felelte a testvérem mire inkább csak férfiasan egymás nyakába borultunk.
-Elmegyek.-suttogtam.
-Jól teszed.
-De mi lesz Nikolinával? Nem hagyhatom magára.
-Neki most jobb lesz Stefannal.-mosolygott.
-Ígérd meg hogy vigyázol rá. Mint a szemed fényére, mint a szíved dobbanására!
-Ígérem.-mosolygott.
-De ha megyek hát még ma.-felálltam majd felhúztam a földről a testvérem.
-Köszönj el mindenkitől és indul.-vigyorgott.
-Így lesz.-intettem majd beszáguldottam a házba.
-Bejöhetek?-kopogtam Kolina ajtaján.
-Persze.-suttogta Stefan, majd félve benyitottam.
-Nem fogom hosszúra ígérem. Csak elköszönni jöttem!
-Miért? Hova mész?-kapta fel a tekintetét Kolina.
-Elmegyek egy időre. Te meg leszel Stefannal hisz most ő a támaszod, én pedig kicsit körbenézek mondjuk...visszanézek New Orleansba..-elkalandoztam.
-Rendben apa! De ígérd meg hogy vissza jössz!
-Megígérem annak fejében ha ti is megígértek egy-két dolgot.-mosolyogtam majd leültem a körükbe.
-Akármit.-vigyorgott Stefan.
-Stefan úgy vigyázol rá mint a legféltettebb kincsedre ha ez nem így lesz megöllek. Kolina ha bármiféle hülyeség eszedbe jutna amit megtenni tervezel és a fülembe jut megöllek. És ha talán lenne valami köztettek, valami olyasmi amiből lenne egy kis Kolina vagy kis Stefan, megöllek titeket.-mosolyogtam.
-Értettük!-felelték egyszerre. Sóhajtva végig öleltem őket majd tovább álltam.
-Bekah, Enzo, Kol, Elijah.-szólaltam meg a nappaliban mire minden kiejtett név mögött álló ember ott nem termett.
-Így egyszerűbb lesz elmondani mint egyesével. Elijah felhozott valamit amivel nyögvenyelősen de egyetértettem. Kicsit tovább állók és körbe nézek máshol.
-Elmész?-kérdezte Rebekah mire csak bólogattam.
-De vissza jössz!?
-Vissza.-nevettem majd körbe öleltem mindenkit.
-Hát sziasztok.-mosolyogtam majd átléptem a birtok küszöbét.