-Goodreading-
-A testvéreim és én is.. vámpír vagyok.
-Tessék?
-Igen vámpír, azért vagyok ennyire gyors, erős és hát a nap.
-Értem, és miért lett ilyen a bőrőd a nap miatt?
-Megégett a nap. Ha sokáig ér napfény, elégek.
-Ezt remélem tudod hogy nagyon nehéz elhinni.
-Igen tudom, de hidj nekem.
-De én ezt nem tudom elhinni, bocsi.
-Akkor gyere.
Ezzel a mondattal felkapott a hátára majd rohanni kezdett, a szél süvitett a fülembe, a szemem nem mertem kinyítni, szédültem, majd minden elmúlt mikor megálltunk egy nagy ház előtt ami egy erdő legmélyén volt, sötét de még is gyönyörű volt.
-Rázos volt az út? -rám vetett egy pimasz mosolyt
-Inkább gyors.
-Na gyere -megfogta a kezem majd besétáltunk a házba.
-Végre hogy itt vagy Luck -megszólalt fentről egy lány
-Ő a nővérem Alice
Mikor felmentünk a ház felső részére fent volt egy fekete hajú, fekete szemű fiú, egy szőke hajú, kék szemű lány, és egy göndör vörös hajú lány csokibarna szemekkel, mikor felmentünk kézen fogva Luke-al mind hármuk tekintette rám szegeződőtt, majd utána kérdőn Luke-ra néztek.
-Sziasztok, kit hoztál Luke? -mosolygott a fiú
-Ő a barátnőm.
-Tudja? -tette fel a kérdését a göndör hajú lány
-Igen tudja.
-És nem fél...ez tetszik..Josh vagyok -mutatkozott be a fekete hajú fiú
-Alice -mondta a szőke lány
-Én pedig Jade.
-Elizabeth...Elizabeth Wayne.
-És ő is közénk tartozik? -szólalt meg Josh
-Nem, ő halandó.
-Akkor duplán kell oda figyelned rá.
-Tudom, csak nehéz lesz.
-Miért lenne nehéz? -értetlenkedett Jade
-Mert messze lakik tőlünk.
-Ezt meg lehet oldani. -felelte Alice
-Ide költözik. -mondta ki Josh
-És legalább mind tudnánk rá vigyázni -értett egyett Jade
-Rajta múlik -emelte fel mind két kezét Luke, majd oda állt a testvérei mellé, és mindenki engem nézett, eléggé zavaró volt hogy négy szempár rám szegeződik.
-Szívesen ide költözök, legalább nem leszek egyedül.
-Miért egyedül élsz? -Sétált oda hozzám Jade
-Igen a szüleim meghaltak, testvéreim pedig nincsenek. -próbáltam vissza tartani a könnyeim.
-Én leszek a testvéred -Megölelt
-De a cuccom az otthon mar...-épp hogy ki akartam mondani a mondatt végét ott termet minden cuccom
-Tessék -nevetett Luck
-Gyere meg mutatom hol van Luke szobája -felkapta az összes cuccom Jade majd elindultunk egy szoba írányába. Betettük a cuccokat, majd elkeztem kipakolni, de nem ment sokáig mert hallottam pár mondatott ami igazából nem volt túlságosan megnyugtattó. "Ide fog jönni"
"Át kell változtatnod" "Lucas és a bandája" "Tudod jól hogy milyenek" "Megfog halni"
Ki az a Lucas? Ki jön el? Ki fog meghalni? Nem értettem az egész beszélgetést azért inkább kimentem és belevontam magam a beszélgetésbe.
-Ki az a Lucas? -megálltam előttük
-Lucas, hát igen. Két csoport van a vámpírok között, azok amik mi vagyunk, nyugodt, barátságos, és nem fogyasztunk embertől származó vért. De ott van Lucas csoportja akik ezeknek az ellentéte. És ők nagyon szeretnek nekünk keresztbe tenni, azért akivel bármilyen kapcsolatunk is van megölik.
-De nyugi amíg minket látsz semmi bajod nem eshet. -nyugtatott meg Jade
-Oké, és kit kell átváltoztatni? -tettem fel a következő kérdésem
-Itt ilyen rosszul vannak szigetelve a falak? -oda sétált Josh a falhoz és bele vert egyet ami átszakadt.
-Ügyes vagy -nevetett Alice
-Köszi Josh, nem kértem lyukat a szobám falába. -mondta egyszerűen a göndör lány
-Könnyebb lesz bemenni a szobádba, nem kell körbe menni. -neki futott a falnak majd át ugrott a lyukon.
-Ez de jó -indult volna neki Jade de Alice megfogta.
-Persze mutassd neki a rosszat.
-Szóval kit kell át változtani? -tértem vissza az eredeti témára
-Téged. -felelte a gyönyörű kékszemmel rendelkező Luke.
-Minnél hamarabb, de nem muszály csak így nem tudnak megölni annyira könnyen.
-Akkor változtasatok át. -mosolyogtam, kicsit félve de mosolyogtam
-De ezt nem tehetjuk -bement Luke a szobájába én meg utána
-Luke, miért ne tehetnétek?
-Azért mert én is utálok így élni, te is utálni fogod, és ez nem olyan mint egy nyaklánc, ha akarod fel veszed ha akarod nem. Ez örökre szól, és szó szerint örökké, ugyan is ebből nincs vissza út. Nem tehetem ezt meg veled. Neked nem ez az élet való. Sajnálom ezt nem teszem meg.
-Kérlek Luke, én akarom. Veled akarok lenni. Örökre.
-Én is veled akarok lenni, de így nem, hogy a halandóságod az ára.
-Feladok érted mindent, úgy sincs senkim sincs csak te.
-Igen tudom, és hidd el szeretlek, de nem tudlak át változtatni.
-Miért?
-Mert félek hogy nem tudok uralkodni magamon.
-De tudsz, én bízok benned.
-Mikor lesz a születésnapot?
-Hat nap múlva, miért?
-Megpróbálom magam összeszedni és megpróbállak át változtani.
-Köszönöm -megöleltem
-De meg kell igérned valamit -eltolt magától hogy a szemeimbe tudjon nézni
-Bármit.
-Örökre velem marasz, csak ennyit kérek.
-Örökké. -a homlokom az övének tamasztottam.
Annyira szeretem ezt a fiút. Érte bármi lennék, halandó, vámpír, démon. Csak vele legyek..akár a pokolba akár a mennyben. Kezdi betölteni a nagy űr a szívemben amit a sok csalódás és a sok fájdalom ütött a szívemben. Örökké együtt leszünk, és ő nem hagy majd el.
Hat nap. Hat nap és én is egy leszek közülük. 19 éves születésnapomra vámpír leszek. Hát ezt soha sem gondoltam volna. Vajon milyen lesz vámpírnak lenni? Vajon vágyom majd a vérre?
Vajon fájni fog? Vajon tényleg igaz ez az egész? Vajon csak egy kósza álom? Vajon..vajon....?
TELE VAGYOK MEG VÁLASZOLATLAN KÉRDÉSSEL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése