11.rész -Kísértés & Szerelem

Halli, sajnálom hogy ilyen későn de ballagás,bankett és az új suli intézése nem 2perc:)
De próbálok mostanság sűrűbben írni a részeket:) -Goodreading-

Reggel, hirtelen kipattant a szemem felugrottam és annyira erősnek éreztem magam mint még életem során semmikor. Egyszerűen más emberként keltem fel, emberként? pff..emberként én már rég nem kelek fel soha. Mintha minden érzésemet kiírtották volna...nem éreztem sem azt hogy sajnálom amit tegnap tettem, nem érzem hogy hiányozna bárki is...de amit végképp nem érzek az az hogy szerelmes lennék. Semmit. Mikor reggel kimentem a szobából felöltözve, Luke át ölelt én próbáltam viszonozni de magamban azt mondtam "Kettő másodperc múlva nem engedsz el megöllek" szóval totálisan más minden. Josh és Alice is kedvesen köszöntöttek egy-egy jóreggelt
szó kimondásával amire én csak bólogattam, majd mikor Luke megfogta a kezem és húzott maga után közelebb oda ahol Alice és Josh állt, én ellöktem Luke-ot aki a szembe lévő falig repült, majd rá vicsoritottam Joshékra és kiugrottam az ablakon. Rohantam. Úgy rohantam mintha kergettek volna. Mikor kellő képpen lefárasztottam magam, leültem a fűbe és gondolkoztam, gondolkoztam azon hogy vajon miért vagyok ennyire agresszív..jó persze tudom hísz vámpír és vérfarkas híbrid nem a legszelídebb teremtés. Az arcom a tenyerembe temettem, és akkor hallottam meg egy mély fiú hangot hírtelen felkaptam a fejem és át járt az ösztön elfeküdtem a fűben és sírni keztem mire a fiú ott termet mellettem.
-Jól vagy? -felültetett
-Nem, nem vagyok jól. -lehajtottam a fejem
-Ne sírj, minden rendben lesz. 
-Most már igen. -rávetettem magam majd minden vért ki szívtam belőle a testét szét téptem én pedig már ott sem voltam. Annyira jól esett ezt megtenni, egyszerűen olyaín nagy bennem a kísértés ez íránt, hogy az már fáj. Ez után, hogy szét téptem azt a fiút, újra megtettem még két lánnyal és három fiúval. Egy gyilkoló gép vagyok. Úndorodom magamtól. Hat ártatlan életett ontottam ki mindeössze 10perc alatt. Nem vágytam másra mint arra hogy Luke-hoz bújhassak ezért haza mentem, Luke a kanapén feküdt vérző fejjel Alice a sebet ápolta Josh pedig vért kortyolgatva ült. Mikor mentem a helyiségbe egyesével fordultam felém a kérdő szempárok, előszőr Jost majd Alice és végül Luke is felült. 
-Sziasztok. -mondtam
-Szia, hol voltál? -mondák színte egyszerre
-A közeli erdőbe. 
-Minek voltál te ott? -kérdezte Luke aggodalommal teli hanggal.
-Hirtelen felindulás? -kérdeztem vissza
-Nagyon aggodtunk érted. -mondta Alice
-Miért véres a pólód? -kérdezte Josh engem méregetve
-Ez csak..-kerestem a szavakat
-Ez csak?-Kérdezte újra Josh
-Én olyat csináltam amit nem akartam..-lehajtotam a fejem
-Mit csináltál? -felállt Alice és Josh egyszerre
-6 ártatlan embert..-nyeltem egyet
-Úgye nem? -kérdezte Alice
-Nagyon sajnálom.
-Ez felelőtlen döntés volt. -mondta Josh 
-Új ez még neki. -Luke felállt mi közben egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját
-De ez nem mentség arra hogy megöljön 6 embert
-Mikor te vámpírrá váltál annyira könnyű volt? -szállt vitába Luke
-Nem, de nem is öltem meg 6embert
-JÓ FELFOGTAM!!! Hülyeséget csináltam, felelőtlen voltam, meg gondolatlan sajnálom.
-És teljesen idióta. Ha ez kiderül mi fogunk a te tettedért bünhődni, hát kösz.-mondta Josh mikor a szememet elöntötte a feketeség.
-Ne modj semmit se Josh-szólt Alice
-Kérlek ne. -mondta édes hangjával Luke mire a szemem vissza nyerte eredeti színét.
-Nem így gondoltam, bocsi -Josh bocsánatott kért
-Én vagyok a hibás. -legyintettem majd bementem a szobánkba. Olyan jó érzés töltött el. Ahogy beléptem a szobába úgy éreztem tartozom valahova, valakihez. Még ki se nyítottam a szekrényem de már csúktam is vissza, mert a másik szekrény illata csábítóbb volt. Mikor kinyítottam Luke szekrényét átjárt a "Nagyon szerelmes vagyok" érzés, kivettem egy pólót amit fel vettem majd befeküdtem az ágyba, a párnának is Luke illata volt. Egy percre lehunytam a szemem majd mikor újra kinyítottam velem szemben egy gyönyörű kék szempár nézett. Annyira megörültem hogy ráugrottam és megcsókoltam, amiből egy heves csókcsata lett, annyira szeretem de valami sose hagy nyugodni vele kapcsolatban.
-Sajnálom Luke.
-Semmit sem kell sajnálnod.
-Dehogy is nem, ha ideges leszek mindig bántok valakit és én nem akarom bántani a szereteimmet főleg nem téged, de mindig téged bántalak és én..-mondtam volna tovább de Luke egy lágyabb, forróbb de mégis szenvedélyes csókkal leállított.
-Szeretlek. -mondta Luke
-Énis rettenetessen.-hozzá bújtam és szorosan magamhoz öleltem az illatátt belélegezve.
-Jó a pólóm? -suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg
-Nagyon.-suttogtam