Mikor reggel Luke mellett ébredtem fel úgy éreztem magam mint egy kis kamasz, aki élete első szerelmével van és mindent rózsaszín felhő ölel át. Akaratlanul is de elmosolyogtam majd az újjaimat össze kulcsoltam Luke-val és az arcát pásztáztam mikor szemét ki se nyítva közelebb huzott magához az arcom a melkassához lapult, az újjaink elváltak egymástól, az övé a derekamon pihent az enyim pedig szorosan ölete őt. Mikor kinyítottam a szememet Luke gyönyörű szemei engem néztek, komolyan mint a filmekben.
-Jóreggelt hercegnőm.-adott egy puszit a homlokomra
-Jóreggelt hercegem.-folyatattam a szó játékát
-Mit csináljunk így 13:43-tájékán?-felelte pimasz mosolyal mire rá másztam és megcsókoltam
-Tetszik az ötlet, de nekem mennem kell Joshékkal egy régi rokonhoz, és nem nem jöhetsz.
-Miért?-kérdeztem lebigyesztett ajakkal.
-Mert lesz ott még egy pár unokatestvér és nem szeretném ha tudnának rólad.
-Miért?-kérdeztem ez uttal komolyan
-Ne érsd félre, nem azért mert nem akarom hogy tudjanak rólad, hanem azért nem mert úgy tudják hogy nincs több hibrid.- felelte öszintén
-Jó maradok, de mikor mentek? -mosolyogva tettem fel a kérdésem
-14:00-kor ott kell lennünk.
-Hamar oda értek.-megcsókoltam
-Ez igaz.-megfordultunk ezuttal én voltam alúl, majd tovább csókolóztunk
-LUKE gyere már mert elkésünk.-hallottuk meg Alice hangját mire Luke átöltözött és már kint volt a szobából, majd én is át öltöztem és ki mentem utánuk.
-Ha lehet ne ölj meg senkit.-viccelődőtt Josh
-Ne engedj be senkit.-mondta Alice
-És vigyázz magadra.-mondta Luke
-Ok menjetek már.-nevettem majd mikor kiléptek a házból bezártam és ott álltam tök egyedül.
Rendet raktam a mi szobánkban majd beágyaztam Joshnak és Alicenek majd a napalit is rendbe tettem és leültem tv-zni..tök úgy éreztem magam mint a régen, takarítás és tv bámulás EZ AZ VISSZATÉRTEM, A régi unalmas Elizabeth..bár most meg a hibrid pszihopata Elizabeth vagyok, nem tudom melyik a jobb inkább lennénk halott csendes Elizabeth.
Nem kötött le a tv de annál inkább a gondolataim, a tv csak háttérzajként játszott szerepet.
Át futott az agyamon az hogy mennyire könnyű lenne a halál de az annyira prűd. Mikor kiszálltak a fejemből a gondoltatok és a tv-re koncentráltam hírtelen betört az ablak amikor oda néztem a földön az ablak üvegnek a szílánkjai keskedtek, alindultam az ablak felé megnézni mitől tört be és akkor a tv csatornát váltott ezért hátra kaptam a fejem és egy barana hajú fiú feküdt a kanapén.
-Egyre rosszabbak ezek a műsorok.-majd kikapcsolta a távirányitott pedig az asztalra dobta olyan erővel hogy nem csak a távirányító tört össze de az üveg asztal is.
-Te meg kivagy? -úgy érzem jogosan tettem fel ezt a kérdést
-A jövöd. -kacsintott
-A jövöm?-felnevettem
-Jól tudom, három vámpírral élsz egy házban?
-Igen ezzel van valami problémád?
-Egy hibrid három vámpírral, neeeem jó párosítás.-kacsintott ismét
-Te honnan veszed hogy én hibrid vagyok?-nevettem ki elég átlátszon
-A szagod, a szemed, az ölési technikát levágtam hogy nem vagy egy egyszerű vámpír.
-Ölési technika?-kérdőn néztem rá
-Tudod az a hat ember, elég szépen elintézted őket de rám hagytad a piszkos melót.
-És miért vagy itt?
-Hát mi hidridek tartsunk össze, nem? -felállt a kanapéról
-Lehetetlen, rajtam kivűl nem kénne lennie többnek.
-Hát rajTUNK kivűl nincs senki.-pimasz mosolyt csalt az arcára amitől elpirultam kissé
-És mit akarsz tőlem? -lehajtotam a fejem hogy ne lássa a vörös arcom
-Elpirultunk? -elém lépett majd felemelte a fejem
-Mit akarsz tőlem? -ismételtem meg a kérdésem, de ez uttal az ő gyönyörű barna szemeibe.
-Téged akarlak. -mondta amitől majdnem összeestem
-De..én..én..Luke-kal..vagyok.-hebegtem-habogtam összevissza
-Tudom, de nem fogod tudni magad türtözteteni.
-Tudom, de én nem akarom öt..öket bántani.
-Ha gondolod velem jöhetsz.-felelte egy gyönyörű mosoly kiséretében
-És ha megakarsz ölni hogy egyedül legyél hidrid?-kérdeztem pimaszul
-150éve egyedül vagyok hidrid és most hogy vagy végre van esélyem egy normális életre.
-Velem?
-Veled.-kacsintott
-És ha velem akarsz "normális" életett élni, a nevedet megtudhatnám?
-Tyler Lockwood.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése