13.-Sajnálom

-Goodreading-

..-Tyler Lockwood..

-Tyler..-ismételtem.

-Már is szerelmes lettél a nevembe? -pimasz mosolyt vetett rám.

-Hat nem.-de éreztem hogy az arcom vörös színbe borul.

-Nem-nem.-nevetett.

-Hagyjál már.-nevettem

-És akkor mi lesz?

-Már mint azzal hogy megyek-e veled?-fordítottuk komolyra a témát.

-Nem, a krumpli földünkkel..mi mással!?-mosolygott mire én nevettem.

-Nem tudom.-néztem mélyen az aranybarna szemeibe

-Hányszor bántottad eddig?

-Azt hiszem háromszor.-lehajtottam a fejem.

-Figyelj kicsi, én nem erőltettek semmit, de még fogsz látni ezt megígérem. -adott egy puszit az arcomra majd eltűnt.

Én ott álltam a szoba közepén, mindent üvegszilánk borított én pedig éppen próbáltam feldolgozni azt hogy nem egyedül vagyok az ami vagyok, de tudtam hogy nem mondhatom meg Aliceéknek hogy rajtam kívül is van még egy hibrid. Csak álltam a szilánk tengerben és akkor léptek be az ajtón, vagy is Luke olyan erővel jött be hogy az ajtó alig maradt a helyén, akkor zökkentem ki a gondolataimból.

-Mi a fene történt itt? -kérdezték szinte egyszerre.

-Én csak..őő..éhes voltam.-most hazudtam először neki, mardos a bűntudat. 

-Oké az ablakon kimentél, de az asztal?-kérdezte Josh

-Rá dobta...m a távirányított.-halovány mosolyt lejtettem a mondtad végéhez.

-Értem-nevetett Josh

-És mi volt a nem tudom kinél?

-Semmi különös -mondták egyszerre.

-Na valami csak volt?-kérdőn néztem rájuk.

-Tudnak rólad.-mondta Alice

-Honnan?-kérdeztem

-Abby az unokanővérűnek van egy olyan képessége hogy ha rád néz "úgy" nem tudsz hazudni és meg kérdezték hogy kit hagytunk otthon.

-És ez nem baj.-nevettem majd bementem a szobába.

Lezuhanyoztam, átöltöztem majd befeküdtem az ágyba. Nem sokkal ez után jött be Luke.

-Nem volt rossz itthon egyedül ugye?-befeküdt mellém.

-Nem.-mosolyogtam majd eszembe jutott Tyler.

-Mire gondolsz?-kérdezte mosolyogva.

-Senkire...semmire.-mosolyogtam majd közelebb hajolt és megcsókolt a csók közben is Tyler volt a fejemben. AZ A HÜLYE HIDBRID.

-Aludjunk.-Szólaltam meg erélyesen, hirtelen.

-Rendben nyugi.-átkarolt de én nem nagyon viszonoztam mert nem tudtam kiverni a fejemből Tylert.

Léket vert a szívemben ez az gyerek. De Luke? Nézzük mi a rossz oldalát ha elmegyek, depressziós lesz és szomorú, de van egy jó oldala is, talán magának egy vámpírt, aki nem egy hibrid akin szép, és megérdemli az ő törödését, igen ez kénne nekem hogy tudjam hogy ő élje az életétt szépen. Hajnalban kikászálódtam az ágyból, kerestem egy tollat és egy papírt majd írni kezdtem:

"Kedves Luke,

 Első sorban is, sajnálom hogy nem kelhetek fel melletted most de úgy érzem így jobb lesz neked és nekem is. Köszönöm neked ezt a sok időt amit velem töltöttél de le kell zárnunk, és hidd el nekem sem volt könnyű ezt tenni, de én csak fájdalmat okozok neked, és én nem tudom elviselni azt hogy bántottalak és bármikor bánthatlak téged vagy Josh vagy Alicét. Ti voltatok a családom, és sajnálom..nagyon. Luke, nálad jobbat sose kaphattam volna erre az időre de azért te is át gondoltad hogy ez nem fog működni köztünk egy hibrid és egy vámpír? Nem fogom azt leírni hogy szeretni foglak mindig, mert akkor nehezebb lesz elengedned. Josh, hát örülök hogy megismertek kérlek ne hagyd hogy Luke magába zuhanyon, és tudom sok galibát okoztam de azért én mindig nagy örömmel fogok vissza emlékezni rád..rátok. Alice, nekem sose adatott meg hogy legyen egy nővérem, de egy pót nővért kaptam az élettől ami nagyon jól jött nekem. Egyszerűen imádlak titeket, de remélem megértettek és elfogadjátok a döntésemet. Alice vigyázz erre a két lököttre, Josh te meg próbálj meg felnőni, tudod hogy értem:) Luke, te pedig szedd össze magad, ne legyél szomorú:) és keress magadnak egy VÁMPÍR csajt:') Köszönök nektek mindent:)

UI:Ne keressetek, majd én foglak titeket, ígérem:')

Ölel titeket:Elizabeth."

Az ágyra tettem ott ahol nekem kéne feküdnöm. Felöltöztem majd adtam egy puszit Luke homlokára majd kiléptem az ablakon és akkor akkor ugrott elém Tyler.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem Tyler-től

-Látnom kellett téged.

-Úgye még áll az a "gyere hozzám" dolog?

-Persze gyere.-majd egy háznál kötöttünk ki elég eldugott helyen volt.

-Te aludj az ágyamban én el leszek a kanapén.-mosolygott Tyler

-Ne, nem akarok egyedül aludni.-mosolyogtam.

-Vártam hogy ezt mondod.-nevetett majd felmentünk és lefeküdtünk aludni.

-LUKE SZEMSZÖGE-

Reggel szememet ki se nyitva át nyúltam Elizabethhez de nem volt ott, a kezembe viszont egy papír akadt felugrottam és neki estem a soroknak.

-MIVAN?-teljesen összetörtem

-JOSH, ALICE.-a hangom erőltet és gyönge volt majd berohantak a többiek.

-Mi történt?-kérdezte Josh.

-Hol van Eli?-kérdezte Alice majd oda adtam neki a levelet és a földre zuhantam.

-Ez durva.-mondta Josh

-Durva?-felálltam és elindultam Josh felé.

-Nyugi öcsi..-hátrált

-Durva? Tudod mit jelentett ő nekem?

-Jó nyugii-sikított majd kirohant a szobából.

-Luke.-szólt hozzám Alice

-Alice, itt hagyott, elment.

-Vissza jön.

-De mikor?

-Nem tudom, de nyugodj meg kérlek.

-Miért csinálja ezt velem?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Ne sírj öcsi.-átölelt Alice

-Alice.-magamhoz szorítottam.

-Shh..

-ELIZABETH SZEMSZÖGE-

-Elovlasták a levelet, Luke összeomlott, Josh sikít, Alice pedig Lukeot nyugtatja.-állt elém Tyler

-Micsoda?

-Ilyen látomás szerűség.

-És most haragszanak rám?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Nem, csak Luke tejesen kiborult.

-Megint bántottam, csak most lelkileg.-letöröltem a könnyem.

-Ne sírj kicsi.-megölelt.

-Miért bántom azokat akiket szeretek?

-Nyugi, ne gyötörd magad.

-Most inkább egyedül lennék.-feleltem

-Rendben.-kiment a szobából.

Magamra zártam az ajtót majd körbe néztem a szobába és találtam az ágy alatt egy zákot ami tele volt kifaragott törőkkel. Emlékszem Josh mondta hogy csak ilyenekkel lehet megölni a vámpírokat, ezért gondolkodás nélkül kivettem egyet majd a szívembe szúrtam.