-Goodreading-
Mikor a szívembe szúrtam a tőrt egy pillanatig Lukera gondoltam, majd Tylerre. Ahogy a tőr a szívembe utat tört magának egy hangos, fájdalmas nyögés hagyta el a számat majd a testem összecsuklott.
-Tyler Szemszöge-
Alig hiszem el hogy itt van velem. Szerelmes vagyok. Mikor Luke családja megölték az összes hibridet megölték őt is, a barátnőmet Teddyt, de ennek már lassan 151-éve..lassan. Azt hittem nem lesz semmi baj, hogy ide jön boldogok leszünk de nem. Mikor kijöttem tőle hogy egyedül legyen egy dübörgést hallottam, mintha összeesett volna..és így lett. Mikor meg hallottam ezt a hangot az ajtó előtt termettem de zárva volt így betörtem és ott feküdt a földön a szívében pedig egy általam faragott tőr. Megnyugodtam mikor megláttam. Oda mentem, majd a karomba vettem és a kanapéra tettem a tőrt kihúztam a szívéből majd én is leültem a feje az ölembe volt a kezét fogtam és vártam, csak vártam és vártam...mikor felugrott.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem a szemeibe nézve.
-Hogy hogy nem haltam meg?-kérdezett ő is a szemeimbe nézve.
-Mert ez fenyő fa tőr.
-És?-láttam rajta hogy nem érti.
-Ezzel csak vámpírokat lehet ölni, hibridnek tölgy fa tőr kell.-válaszoltam
-Azta..-gondolkozott
-Szóval miért csináltad?-kérdeztem ismét.
-Mert nem bírom.
-Mégis mit?
-Hogy Lukenak csalódást okoztam és úgy érzem szerelmes vagyok, de az nem lehet..még.-felelte
-Szerelmes?-kérdeztem kérdőn.
-Igen, szerelmes de hiába igaz?-kérdezte a szemeimbe nézve mire megcsókoltam.
-Nem, nem hiába de én nem akarok semmi komolyat, addig amíg le nem zártad a Lukeos kapcsolatodat teljesen.
-Rendben.-mosolygott
-Szeretlek.-felálltam majd felmentem a tőröket amik fent vannak még a szobába.
-Elizabeth Szemszöge-
Teljesen összezavarodtam.
-NEM IS ISMERSZ ENGEM, NEM SZERETHETSZ.-Kiabáltam felneki, majd az emeltről nézett le rám.
-Szerelem első látásra?-kérdezte óvatos mosolyal.
-Nem ismersz, nem szerethetsz.-mondtam neki a mosolyom elfolytva.
-És te szerethetsz?-kérdezte most már teljes mosolyal.
-Hát..őő..izéé.-dadogtam
-Gondoltam.-nevetett.
-Nem is szeretlek.-próbáltam hazudni.
-Biztos?-mosolygott
-Biztos.-hazudtam ismét.
-Akkor zavarba se tudlak hozni?-lesétált a lépcsőn.
-Nem.-hazudtam, de ezt már én magam sem hittem el.
-Szóval nem?-eltűrte a hajam az arcomból.
-Nem..feleltem határozottan majd megcsókolt amibe beleszédültem, majd a csók végén a világ legédesebb mosolyával ajándékozott meg, amitől akaratlanul is zavarba jöttem.
-Na mit mondtam.-közölte nevetve Tyler.
-Ettől a mosolytól ki ne kapna szívritmuszavart?
-Azt nem tudom, de azt tudom ki kap.-nevetett ki ismét.
-Lockwood, kettő másodperced van menekülésre..-néztem a szemébe.
-Mivan?-nézett rám értetlenűl majd mikor leesett neki felrohant az emeletre én pedig utána eredtem.
-Hol vagy te hibrid?-kérdeztem lopakodva.
-Jobban kénne figyelned.-hallottam meg a csodálatos hangját mire én megálltam ő pedig fentről rám vetette magát.
-Fentről támadsz?-kérdeztem nevetve.
-Ez már csak ilyen.-mondta mire én fordítottam ő került alúlra.
-Szereted még?-kérdezte komolyan.
-A szerelem már akkor szerte foszlott mikor be teljesült az átalakulásom.
-Szóval?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, nem szeretem, de ragaszkodóm hozzá, Oliver után ő volt mellettem és ő hozott ki a depiből, nem tudom mgé elengedni, de úgy érzem másba vagyok szerelmes.
-És ki az, ha szabad tudnom?-kérdezte "komolyan".
-Egy seggfej.-felugrottam róla majd lefutottam és leültem a kanapé mögé.
-Seggfej? Igen? Wayne...gyere elő mert ha nem, erősebb fegyverhez kell nyúljak.-én persze a perverz fantáziámmal rögtön félre értettem a szitut és elnevetettem magam.
-Most mit nevetsz?-leült elém.
-Semmin, semmin.-a hajammal eltakartam az arcom, de a vállam rázkodótt a nevetéstől.
-Most mivan?-mosolygott rajtam, majd leesett neki is és velem együtt nevetett, mikor benyítottak a házba amit én nem hallottam csak akkor mikor megszólaltak.
-Mit csinálsz te itt?-kérdezte Josh
-Miért vagy itt?-kérdezte Alice
-És ki ez?-tette fel a kérdését Luke is.
-Tyler Lockwood.-mutatkozott be Tyler.
-És mit csináltok ti itt édes kettesben?-kérdezte Josh, Lukeot védve.
-Most itt ülünk és nevettünk, míg el nem rontotáttok a hangulatott.-mondta Tyler lazán.
-És neked ez így jobb, Elizabeth.-szegezte nekem a kérdést Josh.
-Jobb? a legjobb.-válaszolt helyettem Tyler, szó szerint ezt akartam mondani csak féltem kimondani.
-Akadj le a barátnőmről.-mondta Luke és elindult felénk, lassan.
-Nem a barátnőd.-állt fel Tyler.
-Mittad hagyott el? Egy ilyen gyönge vámpír miatt?-nevetett.
-Szerintem nem most kénne megvitatni az erő kérdést, és hidd el Luke jobb ha hátrálsz.-feleltem
-Most komolyan ezt véded?-kérdezte.-kérdezte Josh
-Ne herged fel kérlek.-Tyler elé áltam.
-Ha elé állsz, ha nem bármelyik pillanatban végzek vele.-felelte Luke.
-És én is.-mondta Josh.
-Na gyertek srácok.-mondta Tyler.
-Szerinted mi ketten, nem tudunk megölni téged? körübelül annyi erőd lehet mint az én erőm negyede....se.-mondta Josh mire Tyler rám nézett, és láttam bármikor átváltozhat.
-Menjetek el..kérlek.-majd mindkét kezemmel Tyler kezét fogtam, úgy hogy előtte álltam.
-Jajj ti ennyire szerelmesek vagytok?-kérdezte Luke.
-Kis cukik, ha tudná hogy mi vagy Elizabeth, szerinted szóba állna veled?-kérdezte Josh
-Mi segítettünk volna, hogy ne a gyilkolás legyen az első az életedben.-mondta Luke.
-Nem a gyilkolás az első, hanem ő.-céltoztam itt Tylerre.
-Igen? És a te Tylered tudja hogy egy gyilkos vagy?-kérdezte Josh.
-Azt hiszed hogy egy ilyen mint te kellesz neki?-kérdezte nevetve Alice.
-Hagy tépjem le a fejüket.-mondta Tyler.
-A kis erejű vámpír meg akar ölni három több mint ezer éves vámpírt?-nevetett Josh.
-MENJETEK EL.-kiabáltam, mert éreztem hogy Tyler egyre szaporábban vesszi a levegőt és egyre gyorsabban ver a szíve.
-Na ki az a gyenge vámpír?-kérdezte Tyler.
-Te.-felelték egyszerre.
-Három másodperc se kell ahhoz hogy a földön feküdjetek.-mondta Tyler.
-Húhha most félünk ám.-mondta Josh.
-Én tudom hogy erősek vagytok, meg minden, de hidjétek el meg tud ölni titeket..-mondtam.
-Úgyan-felelte Josh majd álba verte Tylert mire Tyler szemei sárga árnyalatban pompáztak.
-Ő is hibrid..mondta Alice, mire Tyler rá vetette magát Joshra.
-Én meg mondtam hogy takarodjatok elinnen.-leszedtem róla Tylert, de Tyler megharapta.
-Ez...megharapott..-mondta kétségbe esetten Josh.
-Lehetetlen hogy legyen még egy hidrid.-mondta Alice.
-Kit érdekel MEGHARAPOTT.-ordította Josh.
-Menjetek el..-mondtam majd az ajtó felé indultak.
-Josh, van még úgy hat-hét napot az életre, Luke te pedig fogd fel hogy vége.-becsaptam az ajtót.
-Még mindig ragaszkodsz hozzá?-kérdezte Tyler.
-Nem. Sose utáltam még ennyire mint most, senkit.-feleltem majd megöleltem.
-Ha meg akarod menteni azt a patkányt, én tudok rá egy megoldást, de ahhoz az kell hogy nagyon megbánja ezt.
-Hozod azt a "megoldást" át megyünk hozzá és eldöntjük hogy oda adjuk-e vagy nem.-mosolyogtam.
-De ahhoz a megoldáshoz telefonálnom kell, szóval pillanat.-elővette a telefonját és tárcsázott.
-Mit szeretnél fiam?-kérdezte egy nagyon szimpatikus hang.
-A véredet apám.-mondta Tyler.
-Nem sokára haza térek, és lecsapolhatsz, kit haraptál meg?-kérdezte meg sem lepődve.
-Ha haza érsz mindent elmesélek.
-Rendben fiam, nem sokára ott vagyok.-letette.
Apád?-kérdeztem meglepve.
-Apám.-mondta ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése