Hello, nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást. Meg próbálok, hosszabb történetek írni, csak sajnos sok dolgom van ugyan is a nyakamon a ballagás, de igyekszek.
-Goodreading-
Sok fura dolog történt már velem életem során, de ilyen még soha. Félek és egyszere vonzódok is hozzá. De szép sorjában, szóval ma bementem a suliba leadtam az igazolásokat, majd elindultam a kémia terembe. Luke padja egész messze lett az enyémtől pedig mellettem kellene lennie, na már ez is fura volt, de nem annyira mint ami az órán történt. Be jött Mr.Headway, megkért hogy nyissuk ki a nyövet a 154-oldalon, majd betett az interaktív táblán egy kisfilmet a "Szerves kémia kialakulása, leírása" majd ez után Headway behúzta a sötétitőket, mire Luke egy hatalmasat sóhajtott. Megnéztük a dög unalmas kémiai kisfilmet, Headway, kikapcsolta, majd megkérte Olivert hogy húzza ki a függönyt mert sötét van, igen ám, de Luke nagyon közel volt az ablakhoz, ez még így nem is volt fura, de mikor Oliver fel állt és elindult hogy kihúzza Luke egész furán viselkedett mintha nem is őlett volna, majd megszólalt a mély rekett hangján:
-Ne hogy ki merd húzni -szólt rá az épp felé induló barna hajú fiúra.
-Miért mi lesz ha kihúzom? -nevetett.
-Ne húzd ki -ismételte magát.
-Na maradj csendbe és írd a kémiát -megfogta a sötétkék függönyt.
-Hagy abba. -mondta higgadtan.
-Álj már le Luki -lesajnálóan nézett Luke-ra
-NE HÚZD KI, NAGY KÉRÉS?-emelt a hangján.
-Nem, de a Tanár úr azt kérte húzzam ki -megfogta és egy mozdulattal elhúzta a függönyt, mire Luke egyszerűen kikelt magából.
Ahogy a napfénye rásütött, torka szakatából ordított majd 2másodperc alatt eltűnt. Mintha fájt volna neki a napfénye. Eltűnt után csak egy erős szelett hagyott maga után amin meg se lepődtem, a könyvek a földre kerültek, a papírok még repkedtek majd lassan földet értek.
Mindenki értelmetlenül pásztázta a másikat, Oliver csak állt az ablak előtt, majd rám szegezte a tekintetét, Zoi nyafogott hogy "Ez a hülye Luke tönkre tette a hajam" Headway tanárúr lesokkolt, lehet meg is süketült az orítástól, a többi lány viháncolva beszélte meg az elmúlt percek történéseit, a mögöttem ülö "Stérber" szekció tovább olvasta a kémia könyvet mintha mi sem történt volna, igazából senki sem fogta fel a történteket. De én tudtam hogy valami nincs rendjén vele. És az az igazság hogy félek tőle, nem tudom milyen okból, vagy is nem félek, inkább a megfelelő szó az hogy tartok. Tartok tőle. Lehet nem is az aminek mutatja magát, és ennek az a rossz oldala hogy ami mutat magából az tetszik, de ez amit nem tudok róla taszit, olyan mint egy mágnes, két fele van egy ami vonz és egy ami taszít. Nem tudom mit kénne tennem. Ki kell derítenem mi folyik itt. Ki akarom deríteni. De hogy kezdjek hozzá?
A tanár még mindig mozdulatlanul áll, ezért felálltam majd kirohantam a teremből. Az egész folyoson csend uralkodott, kivéve a férfi mosdót, onnan halkabb nyögéseket hallottam ami igazából szenvedést kifejező nyögés volt, tudtam nem mehetnénk be, de akkor nem, érdekelt körbe néztem majd megfogtam a kilincset lenyomtam, és aszembe jutott..Mivan ha nem ő van bent? De nem érdekelet, betoltam az ajtót és akkor meg láttam a tükörből rám néző szőke hajú, tengerkék szemű Luke-ot akinek a kézfejét és az arcát vérvörös foltok ékeskedtek.
-Mit keresel itt? -szólalt meg Luke fájdalmas nyögések közepette
-Én csak..tudni akartam jól vagy-e!?
-Miért ne lennék jól? -idegesen állt elém
-Ezek miatt -hozzá akartam éri a kézfején lévő égéshez de nem engedte.
-Ne, ne érj hozzá kérlek -megfogta a csuklóm
-Ezeket mi okozta?
-Ezt nem mondhatom el mert tönkre tennék mindent.
-Így teszel tönkre mindent. -lehajtottam a fejem
-Sajnálom
-Kérlek Luke, mond el mi folyik körülötted.
-Nem tehetem, félnél tőlem.
-De nem, hidd el -felnéztem, egyenesen a tengerkék szempárba.
-Ne foglakozz velem, foglalkozz a barátoddal, vagy legyél többet a családoddal, hidd el nem éri meg velem foglalkozni, tölsd azokkal az időd akik szeretsz. -mondta én pedig elsírtam magam
-Rosszat mondtam? Látod egy mondtatommal is megsíratlak. -mondta ismét Luke
-Nem, csak nincs barátom, nincs családom, és nincs senkim sem, csak te.
-Sajnálom -magához húzott majd megölelt.
-Én is...nagyon.
-Hidd el elmondanám ha lehetne.
-És miért nem lehet? -eltoltam magamtól az egyre furábban viselkedő fiút
-Mert nem lehet, és nem is lehet köztünk semmi sem. -lépett hátra ketőtt.
-És ki mondta hogy én akarok tőled bármit is? -sírtam
-Akkor jó, ugyse kellenél
-Nem?
-Kinek kellenél? -egyenesen a szemembe mondta, mire én elmentem mellette, majd felpofoztam, de nem úgy jött össze ahogy én akartam, mert nekem fájt, neki egyátalán nem.
-Basszus, jól vagy? -megfogta a kezem
-Csak hagyjál békén -kimentem a férfi mosdóbol
Hazáig meg sem álltam. Fájt a kezem. Kimondhatatlanul fájt. Gondoltam én, haza megyek bekötöm a kezem, leülök és pihenek, gondolkozok, hát ez a tervem nem jött össze. Ugyan is elfelejtettem hogy a fiú aki a legfontosabb most nekem 300km/órával száguldozik, így már mikor a házamhoz értem ő ott ült az ajtóm előtt.
-Mondtam hogy hagyj békén, nem? -elővettem a kulcsom
-Igen azt mondtad hagyjalak békén, és hidd el békén is hagynálak, már csak a saját érdeketben is, de nem megy.
-Pedig jó lesz ha menni fog. -próbáltam betenni a kulcsot a zárba de remegett a kezem
-Fontos vagy nekem. Nagyon.
-És melyik része érdekel engem? -nagy nehezen kinyítottam az ajtót majd bementünk
-Sajnálom Elizabeth
-Hát sajnálhatod, és most menj el...kérlek.
-Hallgass meg.
-Van két perced, mond gyorsan..neked a gyorsasággal úgysincs gondod.
-Elég érdekes családból jöttem, a szüleimet megölték, egy bátyám, egy nővérem és egy húgom van, ők is olyanok mint én, a bátyámnak Josh-nak volt egy barátnője akit megöltek, úgyan azok akik a szüleinket, a nővérem férjét is megölték, és a napokban pedig a húgom barátnőjét, ő halandó volt, a többi aki megöltek olyan mint én, és ezért nem akarok senkivel sem olyan kapcsolatba kerülni hogy szerelem mert félek hogy baja esik, és ezt érzem nálad is, és már hiába lassan megtudja mindeki hogy szerelmes vagyok, kinyomozzák ki az és megölik, és nem akarom hogy bajod essen.
-Hát..ő...izé..részvétem, de várj mi az hogy"olyan mint én"
-Hát olyan mint én...gyors, erős, napfényt nem tűrő szörny.
-Gyors....erős...napfényt nem tűrő..szörny...-ismételtem az előttem álló fiú szavaid.
-Szóval én egy..-nyelt egyet
-Szóval te egy? -féltem, komolyan féltem.
-A testvéreim és én is .........
