A bőröndömmel sétálgattam Mystic Falls kihalt utcáin mikor hirtelen szúrófájdalmat éreztem a mellkasomban. Félve lenéztem. Egy nyíl állt ki belőlem. Vállat vontam majd kihúzni készültem de hamar meggondoltam magam. Hirtelen történt az egész. Az egyensúlyom megingott s mindent sötétség borított el.
-Te hülye!-szólt egy ismerős hang aki rögvest ki oldozott.
-Most mivan?
-Ő Elizabeth! Róla meséltem neked.-az ölébe húzott az illető akinek a kilétét akkor tudtam meg mikor belélegeztem illatát. Sam.
-Bocs tesó.-húzta el a száját a homályos alak előttem.
-Jobban figyelhetnél rám, én hallom amit mondok de te miért nem?
-Sötét volt, honnan kellett volna látnom a csillogó kék szemét vagy a göndör szőke haját?
-Csak gondolj bele, ha mást lősz le?-a kezét a derekamra tette ami nyugtató hatással volt rám.
-Szóval ő lenne Dean?-kérdeztem kómásan.
-Igen, ő Dean.
-Jó bemutatkozás volt.-feleltem mire mindkét fiú felnevetett. Egy darabig Samhez bújva feküdtem hogy kitisztuljon a szervezetemből a verbéna. Miután már láttam jobban szemügyre vettem a mi Dean Winchesterünket. Zöldes-barnás szeme és rövid barna haja volt hozzá borosta. Ívelt állkapcsa tökéletes összhangot adott a megjelenésének.
-Srácok, tudom talán nagy kérés lesz de szeretnék itt maradni..-lesütött szemmel tettem fel a kérdésem.
-Addig maradsz ameddig szeretnél.-felelte Sam amin elmosolyodtam.
-Ha nem akarnál maradni akkor is maradnál.
-Ezt gondolod, Dean?
-Maximálisan.-nevetett.
-Gyere.-fogta meg a kezem Sam majd felhúzott az emeletre.-Nem a legtágasabb vendégszoba a világon.-belökte az ajtót.-de remélem megfelel.-Tényleg nem volt nagy szoba, de valamiért még is olyan otthonosnak tűnt.
-Tökéletes.
-Hát üdv itthon.-mosolygott. Beléptem a szobába letettem a cuccom az ágyra majd leültem mellé.-Figyelj, ha esetleg úgy gondolod vissza mennél menj!-leülte mellém.
-Csak a bátyám és Nikolinát sajnálom, őket nem akartam elhagyni..de nem! Nekem itt tökéletes.
-Miért vártam erre a válaszra?-suttogta majd elmosolyodott.
-Miért vártam erre a reakcióra?
-Ne csak te flörtölj velem.
-Én? Eszem ágában nincs!-védekeztem.
-Nincs, nincs..-megint elmosolyodott én pedig éreztem ahogy az arcomat elönti a pír.-Egy mosoly elég ahhoz hogy zavarba jöjj?-nevetett amin színt úgy elolvadtam.
-Hagyj már..-nevetve oldalba könyököltem.-Senki sem jött zavarba.
-Szóval senki?-közelebb hajolt hozzám.-Nem vagy ki annyira hogy most simán megcsókolhatnálak?-suttogta a szavakat. Haloványan megráztam a fejem tartva a szemkontaktus mire ő közelebb hajolt..lehunytam a szemem..-Gondoltam.-kacagott majd megpuszilta az arcom és ott hagyott.
-SZEMÉT!-kiáltottam utána nevetve. Annyira össze vagyok zavarodva és tele vagyok rossz érzésekkel, ami Klaust illeti. Ismerem őt. Tudom mire képes. Elhessegettem a gondolataim majd elkezdtem kipakolni. A fülembe dugtam a fül hallgatom majd a zenét dúdolva pakolásztam tovább.
-Sam szemszög.-
-Na oda raktad magad öcsi?-kacsintott Dean.
-Nem minden a szex..-feleltem összevont szemöldökkel.
-Sammy, ne sértsd meg a nevem! A Winchester név mindig is a nőcsábászok listáján szerepelt, kérlek öcsikém..ne hozz rám szégyent.-a kezeit a vállamra tettem.
-Ezt most komolyan mondod?
-Halálosan!
-Na menj a francba.-nevetve ellöktem magamtól ezzel egyhuzamban pedig kiszakadt az ajtónk.
-Hogy hívnak?-fordult Dean felé egy igen ideges férfi.
-Ki kérdezi?
-Niklaus Mikaelson vagyok, személyesen.-szerénykedett.-Sam Winchestert keresem, van egy kis elintézni valónk.-ökölbe szorította kezét.
-Én vagyok Sam Winchester.-mosolygott rá.
-Örülök.-felelte majd a bátyám felé indította kezét. Nem hagyhatom hogy miattam összeverekedjen valakivel. Oda ugrottam és elkaptam a kezét.-Én vagyok Sam.
-Igen, valahogy rád jobban illik ez a név.-nevetett.-Nem fér a fejembe hogy te vésődtél be neki..hát mit tudsz te adni neki ami én nem?-szólt újra majd közelebbről is megismerkedtem öklével.-Mit?
-Niklaus! Ereszd el. Most.-hallatta magát egy édes hang.
-Elizabeth..
-És még mindig fogod.-mosolyogva felénk lépett mire Klaus elengeded.-Menj el.
-Velem kell jönnöd.
-Nem kell, többé nem.-válaszolt a könnyeivel küszködve majd megfogta a kezem.
-Ezt az életet választod? Legyen, de ne felejts el hogy ez az egész miattad volt.-mosolygott a lányra aki kérdőn nézett rá.-Vagy érted, nekem teljesen mindegy.-mosolyogva a mellkasába nyúlt.
-Ne tedd ezt!
-Tegye csak.-vágta rá Dean.-És még boldog lehet hogy nem én téptem ki a szívét! Hiba volt kezet emelnie Sammyre.
-Klaus ez hülyeség! Rád vár valaki...téged keres mindenkiben de senkiben sem talál meg..ha te elmész ő pár nélkül marad.-lopva rá néztem Samre aki szint úgy engem nézett.-Hagyd hogy bevésődjön valaki, a szerelem csak egy bennünk maradt emberi érzés..nem ér fel azzal mikor valaki bevésődik.-ezt inkább Samnek mondtam mint Klausnak.
-Engedd hogy elmondjak valamit Elizabeth! A szerelmem feléd nagyobb mint a bevésődés érzése.
-Ezt mégis hogy érted?
-Úgy hogy már több mint száz éve meg van a párom, a másik felem...de a szerelem amit irántad érzek nagyobb és jobb mint amit Hayley iránt!
-Hayley..-forgattam a szemem.-Na vele a boldog jövő necces, de te vagy Niklaus Mikaelson személyesen! Megfogod oldani. Sajnálom.-lehúztam a gyűrűt az ujjamról majd a kezébe adtam. -Vigyázz magadra Klaus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése