-Na hogy ment?-ugrott elém Dean teljesen felpörögve.
-Hogy ment volna? Kikapcsolta.
-Micsodát?
-Miféle vadász vagy te, Winchester?-kacagva leültem a kanapéra.-Tudod te mik azok a vámpírok? Hibridek?
-Persze hogy tudom.
-Na akkor biztos tudod hogy ki tudják kapcsolni az érzéseiket, így lesz mindenkiből érzelemmentes szörny.
-És te kapcsoltad már ki?-tette fel a következő kérdését amin én csak lehajtottam a fejem és a kezeimmel kezdtem elfoglalni magam.-Bocsi nem akartam felhozni.
-Semmi baj.-felálltam és inkább fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba ahol már valaki háttal állva várt rám.
-Jajj ne, egy vérfarkas van a szobámban.-mondtam szótagolva, érzelemmentesen.
-Megfog enni.-nevetve felém fordult és abban a percben a szívem kihagyott egy ütemet.
-Jobban örülnék ha megölelne.
-Jobban?-felém lépett majd széttárta karjait én pedig némán belesétáltam. Magamban sokkal lassabban játszottam le-e pár percet újra és újra, sokkal lassabban sétáltam felé és bújtam hozzá. Lomhán átkaroltam nyakát s arcom nyakába fúrtam ő pedig komótosan fonta karjait a derekamra és jobban húzott magához...egyre közelebb és közelebb. Nem akartam elengedni csak lehunytam a szemem és mélyen lélegeztem be férfias illatát. Sam rabja lettem a hátalmába kerített, láncra vert én pedig engedelmeskedem és követem őt akárhova!
-Srácok.-ugrott be az ajtón Dean.
-Igen?-dörmögte Sam de még mindig ölelve engem, ami nagyon jól esett.
-Itt van valaki.
-Barkochbázunk is Dea?-nagy nehezen kiszakadtam Sammy biztonságos karjaiból ami pár percig igen csak fájt de mintha megérezte volna a mögöttem álló fiúcska, kezeivel átkarolta a derekam majd magához húzott.
-Nem kell barkochbázni, ki más jött volna mint..-ahogy kimondta volna Klaus jelent meg az ajtóban.-Klaus.
-Itt meg mi folyik?
-Niklaus, menj el kérlek.
-Beszélni jöttem!
-Nem érdekel, én tegnap esélyt adtam arra hogy elmondhasd mi bánt és megtudjuk beszélni de úgy hogy épp rajtad fetreng egy szőke, göndör hajú csaj? Ohh már értem miért nézett ki ilyen jól, hát mintha a hasonmásom lenne. Hát köszönöm nem kell beszélgetés.
-Én..én..
-Sajnálod. Tudom.-Sam még jobban szorított magához így fékezve engem mindenféle hirtelen felindulástól.-Még ha a szeretettem feléd túltenne ezen az egészen...se hiszem hogy minden a legnagyobb kerékvágásban menne....Niklaus megölted az anyámat és ne gyere nekem ezzel a betanul szöveggel hogy felakart áldozni akármihez is!
-De hát ez az igazság.
-Ha a te lelkiismeretednek ez jobb akkor oké, felakart áldozni te pedig hősiesen megölted! Ez akkor sem változtat semmit.
-Ne mond azt nekem hogy szemrebbenés nélkül hátra tudod hagyni az előző életed.
-Sokszor megtörtént már!
-Sajnálom.-nyögte lehajtott fejjel.
-Mit Klaus?-amint kiböktem egy csapat vérre éhes hibrid jelent meg a szobában. Deant leteperték vagy hárman így teljesen mozgásképtelenné vált, Sammy pedig...Sammy késsel a nyakán mocorgott a lefogói karjaiban.-Miért teszed ezt?
-Mert nem hagyhatlak itt, velük..ők Winchesterek!
-És akkor meg mivan?
-Klaus..ölte meg...a szüleinket.-szinte suttogta a szavakat Dean akinek igen csak nehezen ment a beszéd hisz már az ő torka előtt is egy kés volt.
-Nik, most szedd össze a majmaidat és takarodj az életemből!
-Nem hagylak itt.-elkapta a csuklóm és húzni kezdett.-Öljétek meg őket.-ördögi vigyort ejtett majd tovább húzott...hátra kaptam a fejem ami már bánok hisz a szívem szakadt meg. Dean és Sam nyaka is vérzett már és kétségbeesetten kapkodtak a levegő után.
-Jobban járnátok ha leemelnétek a kést a srácok torkától és inkább a sajátotokéhoz szorítanátok!-kacagva téptem ki a kezem Niklaus szorításból.-Shhh aludj!-a mutató és a középső ujjaimmal a homlokához értem így a valaha szeretett férfi teste a földre rogyott.
-Hibrid csürhe? A kés még mindig rossz helyen van!
-És mit csinálsz kislány? Egy laza mozdulattal levágom Sammyke fejét és zokogva borulsz a fejetlen teste mellé és a miért-ért kiabálsz.-nevetett az egyik gondolom megigézett hibrid.
-Hidd csak el előbb fohászkodsz majd a megbocsájtásért mint hogy megmozdíthatnád a kézfejed.
-Ebbe olyan biztos vagy?
-Igen szóval ha szeretnél még ma innen a saját lábaidon kisétálni le teszitek a kést.-Dean felé fordultam.-Az arrogáns seggfejnek sem ajánlom hogy baja legyen.
-Szóval így tizenkét hibrid ellen simán kiállsz egyedül?
-Édesem, szerinted Klaus miért hívott ide ennyi magadfajtát?
-Magamfajtát? Te is a fajomba tartozol!-szólt újra nevetve mire mindenki nevetni kezdett.
-Tényleg? Na erre a kérdésem után vissza térünk!-mosolyogtam.-Elengeditek őket és elmentek önszántatokból..
-vagy?-mordult rám az egyikük.
-Nem tetszik ez a hangnem, fajtárs.-felé emeltem a szétnyitott tenyerem ő pedig a földre rogyott.-Szóval a vagy...-vigyorogva szorítottam ökölbe a kezem majd oldalra fordítottam és kicsit rántottam rajta. A hibrid szíve a padlón ékeskedett az összecsuklott teste mellett.-Még mindig úgy érzitek hogy kell nektek ez?
-Klaus megkért hogy bármi történik meg kell ölnünk őket!
-És ti úgy táncoltok ahogy Niklaus fütyül?
-A Winchester fiúknak meg kell halnia.-dobálta a szavakat úgy az egyikük akár egy robot. A kések újra a fiúk nyakába fúródtak aminek nem tetszésüket morogva adták ki.
-Sajnálom!-magam elé emeltem a kezem, nyeltem egyet majd rájuk koncentráltam..mindnyájukra...hallani véltem mind a tizenegy szívverést ökölbe szorítottam a kezem, oldalra döntöttem és rántottam rajta. A fejem sajogni az orrom pedig vérezni kezdett...túl sok volt talán a mágia? Hunyorítva néztem a felém közeledő fiúkat.
-Sammy..-nyögtem majd hirtelen sötétség ragadta el szemem világát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése