-Azt hittem a zuhanyzóba fulladtál.
-Nem sok kellett volna Dean.-nevettem.
-Tudtam hogy ilyen béna vagy.-nevetett velem együtt.
-Sziasztok.-lépett közénk Sam. Haja kócosan is piszkosul szexy volt, nem beszélve a reggeli komás hangjáról..hatalmasat dobbant a szívem mikor megláttam szinte rögtön éreztem az ő szívverését a mellkasomban és attól féltem talán ő is érzi az enyémet..és talán megérzi mennyire is hatással van rám a puszta jelenléte. Le sem bírtam róla venni a szemem, minden lépését követtem mintha mellette mennék..megakartam fogni a kezét, majd a karjaiba bújni és a hajába túrni..vadul egymást bámulni majd egy csókban összeforrni....lehunytam a szemem hisz átjárt egy jóleső borzongás, szinte a derekamon éreztem a kezét..éreztem az illatát és azt ahogy az ajkaink összesimulnak...vettem egy mély levegőt majd újra látni véltem a körülöttem lévő világot. Dean magát szórakoztatva feküdt a kanapén...Sam viszont, Sam mást csinált. A fiú ajkát beharapva bámult rám én pedig csak kérdő tekintettel fordultam felé de ő a hajába túrt kacagott egyet majd bezárkózott a fürdőbe.
-Olvasott a gondolatiban.-jegyezte meg Dean halál nyugodtan.
-Képes erre?
-Igen, ahogy te is...na aztán mire gondoltál? Sammyre meztelenül? Ki kell ábrándítsalak, nem rám ütött, az én testem olyan mint egy adoniszé.-felugrott majd rá feszített mellizmaira.
-Hagyd már magad.-nevetve a kanapéra löktem.-Szóval úgy ahogy a szívverését is érzem..-a mellkasomra tettem a kezem.-úgy a fejébe is betudok jutni?
-Ja, csak gondolj rá..erősen.
-Azért ezt elmondhattad volna.
-Tudtam én hogy te Sammyre fogsz gondolni?-nevetett.
-Ahj.-a fotelba borultam. Csak néztem Dean aki egy kis kést forgatott a kezében. Tudom hogy helytelen dolog csak úgy behatolni valaki elméjébe így nem is tettem...inkább elfoglaltam magam azzal hogy nézem Dean ujjai között forgó kést.
-Na nem hatolsz be a kis fejébe? Én is kíváncsi vagyok mire gondolhat.-kuncogott majd a falra felfüggesztett fa táblába dobta a kezéből lévő kést. Áhá hát erre találták ki..-Szóval játszod a jó kislányt és nem fogsz bejutni a fejébe?
-Nem! Minek tenném?
-Hátha ő is épp rólad fantáziál.-vigyorgott.
-Ki ne fantáziálna rólam?-nevettem.
-Ne bízd el magad.-újra hátra dőlt a kanapén én pedig koncentrálni kezdtem. Ez a bevésődés nélkül is ment, csak sok erő és idő...de sikerült.
-Szóval ne?-teli torokból röhögtem a hajam mögé bújva.
-Az én fejembe nincs be lépesed..csak Sammyébe.
-Dampyr vagyok, nekem megy! Bárki fejébe betudok kukucskálni. Szóval megdöngetnél?
-Menj már.-arca pírba borult.
-Értettem nyuszifiú.-mosolyogva elindultam a szobám felé. Félúton megálltam és nem a saját szobámba hanem Samébe léptem be. Valami oknál fogva ez sokkal jobban tetszett..és nem csak mert Sam szobája volt hanem minden olyan régiesen király volt és..az illat pedig..ohh az az illat..lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt majd az ágyra ültem.-Mi történik velem?-a tenyerembe temettem az arcom és zokogásba kezdtem volna de ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta a világ leggyönyörűbb teste vele együtt a legédesebb sráccal!-Sam..-felugrottam majd megtöröltem az arcom.
-Baj van?-megindult felém egy szál törölközőbe.
-Mi? Baj? Ja, nem nincs ő izé..én beszélni akartam veled..de
-De?-kérdőn végig mért.
-Ez így.-nyeltem egyet.-nem megy.-kirohantam a szobából. Sóhajtva beléptem saját kis zugomban ahol már kevésbé éreztem jól magam. Nem éreztem Sam illatát sem a biztonságot amit ő nyújt.
-Bejöhetek?-kopogott az ajtón Sam.-Igen van rajtam póló.-nevetett.
-Ne olvass a gondolataimban! Gyere be.-nyögtem mosolyogva, fej lehajtva.
-Miről szerettél volna beszélni?
-Én magam sem tudom, csak..tudod annyira zavaros ez az egész.
-Majd kitisztul.-a kezét a kezemre tette s a szívem hatalmasat dobbant.-minden képkocka a helyére fog kerülni.
-Klaus még mindig bennem van, de itt vagy te és..ahol te vagy az olyan nyugodt és boldog hely.
-Igen én is ezt érezem..valahogy ez a szoba sokkal kellemesebb mint a sajátom.-mosolygott.-Figyelj akkor lassúak leszünk, majd te diktálod a tempót!
-Rendben.-mosolyogva felé néztem.-De tudod ez annyira zavaros..aggódom hogy Klaus valami baromi nagy hülyeséget csinál magával, és hidd el képes rá..féltem őt de eközben mégis annyira vágyom az...az ölelésedre.-újból a földet kémleltem.
-Akkor..-összekulcsolta az ujjainkat amit áramütésnek éreztem. Feltöltött.-menj el Klaushoz, beszélj vele nyugodtan, kettesben. Jussatok dülőre és aztán gyere vissza és megbeszéljók mi is a dolgainkat. Ezt a bevésődés és azt amit érzek sosem fogja megváltoztatni senki és semmi.
-Azt amit érzel?-felé kaptam könnyes tekintettem.
-Célt adtál az életemnek, igen amit érzek!
-Beszélnem kell Klaussal..-felugrottam így elengedve a kezét.-De félek.
-Gyere ide.-széttárta karjait amibe szélsebesen rohantam bele s hagytam hogy erős karjai átölelje a derekam így is szorosabban magához ölelve engem. Az arcom a nyakába fúrtam mélyen belélegezve férfiasan mámorító illatát és közben a nyakába kapaszkodni akár egy majomkölyök szülőanyjához.-Na menj mert még talán mégsem engedlek el..-suttogta.
-Sietek..-nyögtem majd elszáguldtam a Mikaelson birtokra félelemmel telve. Féltem hogy talán nem fogadnak jól, hogy talán..ahj a fenébe is ki térdekel? Dörömböltem egyet az ajtón majd beléptem...volna a házban de nem tudtam.
-Ohh hello.-vigyorgott önelégülten Klaus.-Beszeretnél jönni? Sajnálom.-kacagott majd a kanapéra vetette magát s fejét az éppen ott ülő szőke göndör hajú nő ölébe hajtotta akit eddig észre sem vettem.
-Klaus ne játszd az óvodást, beszélni akarok veled!
-Nem igazán érek rá.-mosolyogva ránézett a lányra aki lehajolt majd egy csókot nyomot ajkaira. Mintha megint pofán vertek volna, kezdtek összeroppanni.
-Elizabeth!-bámult kikerekedett szemmel a bátyám.
-Enzo..
-Gyere be!-felelte habozás nélkül.
-Niklaus!-szólt erélyesen Enzo.
-Mondtam hogy nem érek rá.-megfogta a csaj kezét majd felhúzta maga után az emeltre.
-Beszélni akarok vele és fogok is.
-Menj csak.-kacagott én pedig elindultam.-Ohh de..-vissza rántott majd a karjaiba zárt.-hiányoztál lökött húgom.
-Te is nekem Enzy.-csukott szemmel öleltem, jó szorosan azután pedig kibújtam szorításából és felmentem az emeletre, gondolkozás nélkül nyítottam be a szobába..a szobánkba. Azon az ágyon ahol régen együtt aludtunk most ő feküdt egy másik lánnyal.-Bocs a zavarásért.-köhintettem.
-Mondtam hogy nem érek rá.-dünnyögött Klaus.
-Én pedig mondtam hogy beszélni akarok veled!
-Figyelj Klaus majd vissza jövök.-egy csókot nyomott ajkaira majd kiment.
-Mi a fenét akarsz?-förmedt rám.
-Hogy beszélsz velem?
-Ahogy a cédák megérdemlik.-hunyorítva rá néztem majd megfordultam és kifelé indultam. Céda. Ez az ami Klausnak először eszébe jut rólam!?
-Ne hallgass Nikre, nem akart megbántani csak neki ez most nehéz.-állított meg Rebekah.
-Miért beszéltek úgy mintha én akartam volna ezt a bevésődést? Mintha szántszándékkal kerestem volna a párom...féletlen belé botlottam és ha ez érdekel valakit rohadtul örülök neki, mert most az egyszer végre úgy érzem mellette végre önmagam lehetek.
-Én megértelek.-haloványan elmosolyodott majd Enzo a semmiből ott termett és Bekah dereka köré fonta karjait.-Mi megértünk!
-Köszönöm.-átöleltem őket majd tényleges elhagytam a birtokot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése