-Elizabeth, ennek nem lehet így vége.
-Ha ez megnyugtat én sem akartam hogy így legyen vége, de nem tudom hogy lehetne másképp.
-Sehogy!-felém lépett.-Tudom mit érzel, nem ez az amire vágysz. Egy házban két kutyával..mellesleg pont ezzel..-végig mérte Samet majd újra rám nézett.-Hogy fog ő megvédeni bármitől is? Neked kell majd kiállnod magadért és még talán érte is és most rohadtul ne gyere azzal hogy neked így jó lesz és menjek éljek boldogan tovább.
-Akkor mit vársz mit tegyek, mondjak?
-Ha lehet akkor az igazat mond.
-Sosem hazudtam neked Klaus és ezután sem fogok. Kíváncsi vagy arra amit gondolok? Rendben.-vállat vontam.-szerintem a saját két szemeddel láthattad hogy ez nem megy már, folyamatos vita és különlét tudod egy idő után eléggé megterheli a kapcsolatot...szeretlek de ez nem szerelem...ez puszta kötödés azért mert akkor megmentettél, segítettél nekem, megnyíltál nekem és megmutattad hogy te nem a pszichopata, vérszomjas Klaus vagy aki a pokol legsötétebb bugyraiban fog elégni! De...nincs szükségem rád.-mondtam mélyen a szemébe nézve, hátha így nem veszi észre hogy hazudok.
-Szóval nincs..-hümmögött egyet.-de rá van..-megint Samet bámulta.-Erre a..
-Ne! Klaus menj el, kegyetlenül unom az általad rendezett szappanoperákat, az egész életem ebből állt eddig, egyik vitából a másikba..-sóhajtottam.-Bele fáradtam.
-És szerinted Nikolina és Noel mit fognak ehhez szólni? Csak úgy elhagyod őket?
-Remélem megértenek majd, de ha nem vigyázz rájuk. Noel már így is önálló életet él messze Mystic Fallstól, talán sosem látom..Nikolina pedig lassan elköltözik Stefanhoz...kirepültek már.-elmosolyodtam.-De ne velük jöjj, tudod hogy miattuk maradnék ezért próbálsz ezzel marasztalni!
-Olyan nehéz felfogni hogy nem akarlak elveszíteni?-förmedt rám.
-Igen tudom ahogy azt is hogy ez már nem a szerelemről szól.
-Hát mi másról?
-Félsz! Félsz hogy ha nem vagyok veled a régi Klaus leszel akit mindenki elítél mert ő másképp fogja fel a létezést, félsz hogy Elijah újra elveszti a beléd fektetett hitét..és félsz az örökléttől.
-Mintha ismernél.-forgatta a szemét.
-Azért megígéred hogy vigyázol magadra?
-Minek? Amint kilépek ezen az ajtón te lezárod ezt az egészet akkor meg mi értelme lenne? Ne játszd el hogy érdekel mi van velem.-az ajtó felé indult és talán azt várta húzzam vissza. Nem tettem, hagytam hogy menjen.
-Klaus..-szólt hozzá Dean kedves hangon.
-Igen?-mikor felé fordult a fiú meglendítette öklét ami Nik arcára érkezett.
-Soha többé ne emelj kezet az öcsémre.-mosolygott majd kilökte az ajtón.-Lefekszem. Álmos vagyok!-az emeltre mutatott majd megindult felfelé, de mielőtt felért volna vissza fordult.-Ha kérhetek ilyet, legyetek halkak.-kacsintott s tovább állt.
-Idióta.-húzta félmosolyra a száját Sam majd elkente az orrán a vért.
-Gyere, segítek lemosni.
-A tükörben is látom magam.-kacagott.
-Hisz erre való a tükör, hogy lásd benne magad de ne próbálkozz, segíteni fogok.-kézen fogtam majd felhúztam magam után a fürdőbe. Bevizeztem egy rongyot majd elkezdtem letörölni az orra alól és az arcára kenődött vért is.
-Klaus mindig is ilyen volt?
-Harcias, önző és makrancos? Igen mindig is ilyen volt.
-De mégis szeretted. Miért?
-Képzeld magad a helyzetemben.-abba hagytam az arca tisztogatását.-Átver téged egy lány akibe tényleg szerelmes voltál, kihasznál a saját céljai elérése érdekében és te ezt megtudod. Megtudod azt hogy az eddigi életed amit mellette töltöttél hazugság volt, mindent amit mondott csak azért mondta hogy jobban belé szeress és ez megtörtént, úgy érzed napról napra egyre jobban szereted majd jön egy hatalmas pofon ami arra kényszerít hogy menj el, tűnj el innen...és te megteszed. Elmész és egyedül vagy. Egy erdőben alszol el egy padon majd valaki oda lép és azt mondja amíg elsétálunk a birtokig mesélj el mindent. Nagyon kedves veled, hisz mégis a semmiből tetőt tett a fejed fölé, volt hol laknod..volt kikkel laknod...ő segít neked tovább lépni, ő áll melletted ő áll kiérted..te nem éreznéd az hogy nélküle meghalnál? Hogy ha ő nem lenne te sem lennél? Hm?-nyögtem a szavakat mélyen a szemébe nézve majd újra az arcát bámulva törölgettem tovább az arcát.
-De valószínűleg ugyan ezt érezném mint te de az is lehet hogy én nem bírtam volna ki.
-Erős fiú vagy te Sammy.-vigyorogtam.
-Ne hívj Sammynek.
-Miért mit teszel ellene, Sammy?-kérdeztem mosolyogva mire a fiú magához húzott és szorosan megölelt. Nem tudom meddig álltunk ott a fürdőben egymás karjaiban de azt elmondhatom sosem volt még ilyen mámorító érzésben részem. Nem történt semmi olyan testi kapcsolat, de nekem ez az ölelést felért bármivel a világon!
-Jó éjt Bess.-egy lassú puszit nyomot a homlokomra majd ott hagyott.
-Jó éjt Sammy.-suttogtam magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése