19.Köszönöm Tyler.

Csak Tylerre gondolok, hogy mi lesz ha felébred és én nem vagyok mellette, vajon mi lesz az első gondolata? Vajon gondol rám? Annyira belészerettem és annyira hamar elveszíttem. Pár kusza kérdés kavargott a fejemben mikor hirtelen a sötétben egy fénycsóva jelent meg ami a falra vetődőtt és akkor megláttam Tylert aki édes álmaiban feküdt az ágyon, mintha léket vertek volna a szívembe annyira fájt..fájt a tudtad hogy talán most látom őt utoljára, az eddigi kis összebarkácsolt életem újra összeomlott csak most végleg...meghallottam aranyos szuszogását a szemem könnyekbe burkolozott ő pedig át nyúlt oda ahol nekem kénne feküdnöm most. Tyler felöltözött majd lerohant az előtérbe de egy árva lélek sem volt ott ahogy a konyhába, fürdőbe és egyik szobában sem és akkor megláttam Tyler arcán a kétségbe esést és az aggódást itt már-már ki csordult egy-két könnycsepp amit eréjesen töröltem le az arcomról.

Tyler elővette a tefonját majd tárcsázott a zsebemben megszólalt a csengőhangom, boldogsággal és fájdalommal telien vettem fel.

-Hol vagy kicsim?-kérdezte aggódva.

-Nem tudom, de nem is ez a lényeg..szeretlek Tyler, mindennél jobban szeretlek.-szipogtam.

-Mitörtént?-beszélt idegesen a telefonba.

-Csak kérlek mond ki hogy szeretsz és tedd le.

-Kérlek, hol vagy?-egyre nagyobb fájdalmat észleltem a hangjában.

-Nem tudom, nem tudom..de kellek valamihez ami nélkül te nem élhetsz.

-Nem élhetek mivan, ne beszélj össze vissza életem.-kérlelt Tyler.

-Szeretlek, és kérlek..-az ajtóbecsapodott.

-Elégg lesz mára, dolgunk van.-szólalt meg Klaus.

-Az az apám? KLAUS.., miért vagy te az apámmal?-szegezte a kérdéseit felém Tyler.

-Igen ez a te drága apád.-néztem farkas szemet Klaussal.

-MIT AKARSZ TŐLE?-kérdezte idegesen Tyler.

-Mit akarunk tőle öcsikém, többesszám.-szólt bele Elijah.

-Elijah? Klaus?..-leült a kanapéra.

-És én.-szólalt meg a rekket hang tulajdonosa de az arcát ezuttal se láttam.

-Te..?-hirtelen felállt Tyler majd kiviharzott az ajtón.

-Én.-nevetett a férfi.

-Engedjétek el, bármihez is kell.-kérlelte.

-Na szia öcsém.-bejött, kikapta a telefont a kezemből és összetörte.

-Ügysem lesz rá tovább szükséged.-nevetett gonoszul Klaus.

-Nem sokára itt lesz Blake és csinálhatjuk.-szólalt meg a férfi majd újra magamra hagytak.

Kis idő telt el és már újra nyílt az ajtó ami amúgy a frászt hozta rám..

-Ne félj drágám.-nevetett Elijah majd belépett rajta ő és egy viszonylag jóképű férfi.

-Hello kis hibrid áldozat, Blake.-nyújtotta a kezét de még csak rá sem néztem.

-Menjünk.-belemarkolt az alkaromba és kivonszolt a sötét szobából a fények közé amik irritálták a szemem és hírtelen a szédülés érzésse keritett hatalmába amitől a földre rogytam.

-Sokat ittál szépség?-kérdezte Elijah.

-Persze sokat, úgy hogy bezárva tartotattok mint egy kutyát.-feleltem miközbe összeszedtem magam.

-Nem találtatok csúnyább hibrid áldozatott, őt feláldozni..erős.-mondta a férfi akinek még a kiléte mindig kérdéses.

-Ő volt kéznél.-hagyta rá Elijah majd tovább vonszoltak valami sötét bőrű, fekete göndröl hajú lányhoz.

-Ő lesz az áldozat?-öntött egy nagy üsdbe valami..fekete folyadékot.

-Igen Hale, ő.-mondta Blake.

-Szóval kezdhetjük?-kérdezte Hale.

-Persze.-oda lökött Klaus Halehez, majd a lány a kezemet az üst felé tartotta és egy mély vágást ejtett a kezemen végig az ereimben a vér pumpált, ami az üstben végezte. 

-Ülj le sok, vér kell.-mosolygott Hale.

Elijah elfordult, a többiek élvezettél nézték a 'jelentett'.

-ERESZD EL..MOST.-hallottam haloványul Tyler hangját majd összeestem.

-Fiam, ő most az életétt adja a tiédért, hagyd hagy tegye.-felelte Klaus.

-Tudom hogy megtenné értem, de sokkal inkább azért csinálja mert ti kényszíritetek rá.

-Nyugodj már le öcskös.-szólalt meg Blake.

-Ha ő az életétt adná az enyémért, akkor cseréljük, én adom az enyimet az övéért.-mondta Tyler.

-Nem fiam, kizárt dolog, ő fog meghalni.

-Én miért nem tehetem meg?-kérdezte ismét Tyler.

-Mert te hozzám tartozol.-mondta ki Klaus nyögvenyelösen.

-Ő PEDIG HOZZÁM.

-Sajnálom Tyler.-felete Klaus majd lefogták és végig nézte ahogy ismét megvágtak csak a másik kezemet.

-Kérlek apám, ne csináld ezt velem.-könnybe lábadt Tyler szeme.

-Sajnálom.

-Hibrid áldozat kell, akkor kaptok hibrid áldozatott.-oda suhant Hale mögé kitépte a szívét bele dobta az üstbe majd a véréből kevés mennyiséget az üstbe folyatott. Engem pedig vérével itatott.

-Megtudom csinálni.-mondta Blake lehajtott fejjel.

-Akkor csináld már, mire vársz.-mondta Elijah.

-Jó nyugi.-oda sétált az üsthőz elmondott egy fura nyelvű valamit.-Kész.-mondta lazán.

-Klaus akkor minden oké, mindenki boldog.-mondta Klaus.

-Nem, semmi sem oké és nem mindeki boldog, én tudok mikor lennék boldog ha végre kapnék egy rendes családott.-lehajtotta a fejét majd még itatott mert nem javult semmi.

-Sajnálom fiam, én csak védeni akartam a hibrid fajt.

-Nem, te magadat akartad védeni.

-Hagyjuk ezt, minden megvan oldva és mehet mindeki a dolgára.-mondta a férfi.

-Semmi sincs megoldva, nézd meg.-rám nézett.-ha a te barátnőd feküdne a karjaidban és kitudja mikor tér magához minden oké lenne Damon?-kérdezte Tyler.

-Jó igazad van de jól lesz..reméljük.-mondta Damon.