21.Vissza oda ahonnan indultam.

Bello:3 Mivel Elizabeth újra az élők között van lélekben azért vissza térünk az ő szemszögébe:)
-Goodreading-

Annyira boldog voltam hogy újra Tyler mellett lehetek, olyan boldogságot érzek mikor vele vagyok mint még soha úgy érzem az eddigi életem csak teszt volt arra hogy készen állok-e megismerni magamat, és azt aki vagyok valójában. Tudom hogy Tylernél jobbat sose fogok magam mellett tudni de öszintén nem is akarok, csak őt. Annyira jó volt magamhoz ölelni, megcsókolni..madarat lehetne velem fogatni annyira boldog vagyok, ismét Tyler mellett ahol lennem kell.
-Szeretnél valamit életem?-mosolygott rám Tyler.
-Igen, téged.-mosolyogtam vissza rá.
-Tényleg?-bevetette a pimasz mosolyát.
-Igen szóval gyeere ide és ölelj meg.-mondtam nyügösen.
-Nem is tudom..-'elgondolkozott' majd oda jött és magához szorított.
-Olyan rossz volt ott lenni.-a nyakához bújtam.
-Elhiszem, de már itt vagy, velem.-mondta.
-Láttam mikor felkeltél, ahogy átnyúltál az ágyon..-emlékeztem vissza.
-Láttad?-kérdezte tudtalanul.
-Igen, és olyan rossz volt.-megcsókoltam.
-Nyugodj meg, már itt vagy.-a homlokát az enyimnek támasztotta így néztünk farkas szemet.
-Már..de megyek lefürdök..-feltápászkodtam az ágyról és otthagytam.
Szét vetett a boldogság, dudulászva végeztem el a fürdést és a hajmosást majd mikor felöltöztem kimentem de Tyler nem volt a nappaliban gondoltam fent van már a szobába így felsétáltam az emeletre de ő nem volt ott igazából semmi sem fordult meg a fejemben, gondoltam várok így befeküdtem az ágyba és vártam..és vártam..és várta mikor az álom magával ragadott. Reggel arra ébredtem hogy Tyler befekszik mellém az ágyba.
-Hol voltál?-felültem majd kérdő pillantásokat vetettem rá.
-Én..csak, hagyjuk.-elfeküdt majd behunyta a szemeit.
-Tyler, hol voltál?-kérdeztem ismét de ő nem válaszolt.
-Életem, hol voltál?
-Hanyagolhatnánk a témát?-ült fel agresszívan.
-Miért nem akarod elmondani?-végig néztem rajta.
-Mert nem, és kész.-válaszolt egyben ingerülten és szomorúan.
-A nyakad..-felálltam az ágyról ő pedig a kezét a nyakára helyezte.
-Elizabeth ez nem az..-felállt majd elindult felém.
-NE GYERE KÖZELEBB..hol voltál?-mondtam könnyezve.
-Egy régi  barátnőmnél, de hagyjuk kérlek.
-Hagyjuk, de megcsalsz? Király.-elnevettem magam kínomban majd a hajamba túrtam.
-Sajnálom.-megindult ismét felém.
-NEM, nem és nem..rád sem bírok nézni..-lerohantam és bezárkoztam a fürdőbe.
-Szerelmem, ne csináld ezt..-hallottam az ajtó mögül Tyler hangját.
Át öltöztem majd kirohantam a fürdöből.
-Most mit csinálsz?-kérdezte Tyler.
-Mit érdekel az téged?-a könnyeim akaratlanul is kifolytak.
-Téged szeretlek.
-Úgy hogy tönkre teszel? Kösz így nem kell a szereteted.-itt már zokogtam.
-Ne sírj, kérlek.-elindult felém.
-VISSZA MEGYEK A RÉGI ÉLETEMBE A RÉGI HÁZAMBA ÉS A RÉGI SULIMBA..GYÜLÖLLEK TYLER.-kiléptem az ajtón és Lukekék felé vettem az írányt.
Nem akartam gondolkozni mert csak az jut eszembe hogy Tyler mással volt és és fáj..sietősen mentem majd mikor oda értem elgondokoztam mindennen és koppogtam.
-Nyítva.-hallottam meg Alice kedves hangját mire benyitottam mindeki rám nézett.
-Sziasztok..én..csak..-dadogtam összevissza ők még mindig kérdőn néztek.
-Inkább megyek.-megfordultam de Alice vissza tartott.
-Mi a baj?-átölelt.
-Luke..-szólítottam meg mikor Alice elengedett.
-Igen?-láttam rajta hogy fáj neki még minden ami történt.
-Te hoztál engem, ide vissza is tudsz vinni?-kérdeztem.
-Persze, de miért mi a baj?-köszörülte meg a torkát.
-Csak haza akarok menni, ez a hibridesdi nem az én világom..sőt itt semmi, a régi életem akarom mikor egyedül voltam a régi unalmas életemet akarom.
-Megbántott igaz?-kérdezte Alice.
-Igen, és és sajnálom Luke ami történt, szóval haza tudsz vinni?
-Igen de csak holnap.-fel állt majd ott hagyott minket.
-Még mindig fáj neki..maradj itt nálunk és holnap haza visz.
-Köszönöm..-megöleltem.
-Semmit se köszönj hugi.-kacsintott.
Annyira jól esett hogy legalább Alice még van nekem, mikor megláttam Josh a szívem összeugrott oda kellett mennem hozzá.
-Josh, sajnálom ami Tylerrel..*nyeltem egyet* történt.-mosolyogtam.
-Nem haragszom.-magához ölelt.
Annyira jól esett hogy ők még mindig itt vannak támasznak ha elesnék, de még várt rám egy nagyobb bocsánatkérős akció ami véleményem szerint nem lesz ennyire egyszerű de miért is lenne. Mikor elindultam Luke szobályához minden átfutott a fejemben mikor még én is itt laktam, az ajtó előtt álva vettem egy mély levegőt majd kopogtam:
-Mivan?-hallottam Luke hangját.
-Bejöhetek?-kérdeztem.
-Minek?
-Kérlek.-rá tettem a kezem a kilincsre.
-Felőlem.-mondta közömbösen én pedig bementem.
-Luke, beszélnünk kell.-megálltam előtte.
-Nekünk? Semmiről.
-Akkor én beszélek te hallgatsz?-mosolyogtam ő pedig bolintott.
-Szóval első sorban is köszönök mindent és sajnálom ami történt az elején azért mentem el mert nem akartalak bántani...-mondtam volna tovább de félbe szakított.
-Az elején? És utána?
-Mert szerelmes lettem Tylerbe..-mondtam öszintén.
-Igen ezt vettem észre mikor itt hagytál és nem jöttél vissza vagy mikor megjelentél Tylerrel.
-Nem fogok több csalódást okozni, se neked se senkinek.
-Most komolyan haza akarsz menni?-nézett rám a gyönyörű kék szemeivel ami akkor rabul ejtett.
-Igen, teljes mértékben.-leültem mellé az ágyra.
-Ha ezt akarod én haza viszlek de ha bármi van ne Tylert hívd hanem engem.-felállt.
-Oké, nem vagyok kiváncsi Tylerre.
-Aludj itt ma én meg alszok a kanapén.-próbált mosolyogni de nagyon kamis volt.
-Nem, nekem jó lesz a kanapé.-mosolygotam.
-Maradj csak.-megfordult és kiment.
Nagyon fura volt újra ebben a szobába lenni a régi emlékek csak úgy jöttek elő megállás nélkül..régen otthon éreztem magam, most pedig kívülállonak. Azt viszont tudtam hogy Luke nem fog meg enyhülni, lehet látni az arcán azt a kínt mikor meglát..annyira elcsesztem mindent az egész életemben..MINDENT!! Gondoltam azt teszem amit Luke kért és lefekszek aludni de mikor a fejem a párnára helyeztem megcsapott az az illat...Luke illata olyan sebesen ugrottam fel az ágyról ahogy csak tudtam. Nem aludtam egész este csak vártam, vártam hogy reggel legyen és elinduljunk végre. Olyan megkönnyebülést éreztem mikor Luke benyított.
-MEGYÜNK?-elé álltam.
-Megyünk.-megfordult és elindult én pedig utána.
-Remélem még találkozzunk.-ölelt át Alice.
-Fogunk.-suttogtam.
-Én jövööök.-nyavajgott Josh.
-Vigyázzatok Lukera.-suttogtam úgy hogy még én is alig hallottam.
-Oké.-suttogta vissza mire mindketten nevetésben törtünk elő.
-Na menjünk már.-elvette a kocsikulcsot a polcról majd az ajtó felé terelt.
Már a kocsiban ültünk néma csendben amit Luke tört meg.
-Jól át gondoltad ezt?
-Igen, vissza kell mennem.-mondtam félkomában..az álmosságtól.
-20-25perc és ott vagyunk.
-Oké..-mondtam álmossan.
-Miért nem aludtál?-kérdezte.
-Mert, nem tudtam.
-És miért?
-Mert minden olyan..-gondolkoztam.
-Olyan volt mint régen?-fejezte be helyettem.
-Pontosan.
-Tudom..nehéz is volt megszokni.-felelte.
-Sajnálom Luke.
-Megjöttünk, ott a házad.-mutatott egy nagy zöld házra.
-Köszönöm hogy haza hoztál.
-Csak hívj ha baj van.-mondta rám sem nézve.
-Tudom hogy utálsz Luke, és meg értem, én is utálnám magam a helyedben, szia.-kiszálltam a kocsiból majd benyítottam, minden olyan volt mint az előtt mikor itt hagytam unalmas, lehangoló és egyedüli.