Minden olyan lesz mint régen?
Vagy jobb?
Netalán rosszabb?
A kérdések választalanul kavarogtak a fejemben, a régi emlékek mindenféle engedély nélkül törtek útat mintha kérte volna hogy igenis emlékezzek a szüleim hiánya újra mélypontra vitt.
Csak járkáltam fel-álá a házban és gondolkoztam, hogyan jutottam el idáig?
A szüleim meghaltak, nincsenek barátaim, a szerelmem darabokra tört..az életem újra romokban hever. Miközben a ezek jártak a fejemben valamennyire rendbe tettem a házat majd csináltam amit régen, letelepedtem a heverőre és néztem a tévét....szánalmas egy életem van.
Gondoltam holnap elmegyek a sulihoz hogy elintézem azt hogy vissza jöhessek, és befejezhessem..igaz ennyi hiányzást senki sem tudna igazolni ezért valamit kikell találnom mert hát nem mondhatom el hogy hibrid vagyok azért nem jöttem...ahh miért kell meg bonyolítani mindent? A tv unalmas volt a kanapé kényelmes és elnyomott az álom.
-Eközben Tylernél-
Annyira hülye vagyok, elcsesztem az egészet Elizabethel pedig tényleg szeretem érte feladnék mindent, bármit megtennék érte, olyan nekem mint a levegő nélküle nem tudok élni.
Igazából áthívott a régibarátnőm hogy 'eltört a keze' ami persze hazugság volt, de át kellett mennem, meg kellett nézem hogy mivan vele, és akkor adott egy pohárbort amit nem fogadtam el de ő rámvetette magát és megcsókolt persze tiltakozhattam volna de énpedig viszonoztam a csókot, így eljutottuk oda ahova soha többet nem kellett volna. Annyira szégyelem magam hogy ezt tettem. Hol van Elizabeth? Vajon komolyan gondolta azt amit mondott, hogy visszamegy a régi életébe? Istenem mit tettem..mikor ezt így átbeszéltem magammal rögtön Lukeékhoz rohantam, szép finoman kopogtam pedig szét vetett az ideg.
-Gyere be.-hallottam Josh hangját én pedig benyítottam.
-TYLER...-szólított meg hangosan Josh.
-Nyugi tesó!! Hol van?-kérdeztem.
-Miért üvöltözöl Joshi?-sétált ki hozzánk Alice.
-Mit akarsz?-Kérdezte Josh.
-Csak mondjátok meg hol van Elizabeth kérlek.-kértem nyugodt hangon.
-Már is elüldözted magam melől, Tyler?-támasztotta az ajtófélfát Luke.
-Csak mond meg hol van.-kezdtem elveszíteni a türelmemet.
-Te barátnőd tudnod kénne nem?-hergelte tovább Alice.
-Haza ment.-Nyögte kis Josh.
-Haza vittem.-Javította ki Luke egy pimasz mosoly kíséretében.
-Mi az a vigyor a képeden?-kérdeztem.
-Áhh..-legyíntett majd elnevette magát.
-Úgye nem értél hozzá?-úgy vártam a válaszát mintha arról döntene élhetek vagy halhatok.
-És ha igen?-állta szúrós pillantásaimat.
-Akkor eltöröm a nyakadat.-Félmosolyt ejtettem a mondat végére.
-Ó..igen hozzá értem..megcsókoltam.-mondta mosolyogva.
-MIVAN?-kérdezte egyszerre Alice és Josh.
-Nem....-mondtam majd végig mértem az előttem álló szőke fiút.
-De..-nyögte ki Luke.
-Kinyírlak Luke..-A szemem ekkor feketébe burkolozott, a kezem amin karmok ékeskedtek a mellkasomig emeltem majd idegesen ökölbe szorítottam és elrohantam nem akartam megölni....még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése