18.Segítség!!

Senki sem tud megmenteni. Tyler nem tudja hogy hol vagyok és rajta kívül amúgy sincs senkim. Egyedül egy sötét szobába zárva vártam a sorsom. Az injekció hatása múlóban volt, az erőm visszatért de a fejembe milliónyi kérdés kavargott megválaszolatlanul. Mikor feltudtam állni a villanyok villám szerűen borították fénybe a sötét,rideg szobát. Az ajtó becsapódott és Klaus lépett berajta az önelégült vigyorával az arcán mögötte  Elijah és egy férfi akinek az arcát nem láttam, de feltételezem az illető akivel Klaus és Elijah 'szövetkezdett'. 
-Jó reggelt csipkerózsika.-mosolygott Klaus.
-Miért hoztatok ide?-tettem fel a fejemben rég kavargó kérdést.
-Dolgunk van.-mondta Elijah a szemembe nézve.
-Miféle..dolgunk?-kérdő pillantást vetettem a három férfire.
-Azt feltétlen tudni fogod, hisz elég jelentős szerep a tied.-mondta az 'arcnélküli' férfi.
-Miről beszéltek?-felidegesítettek a hallottak.
-Csillapodj.-hergelt tovább Klaus.
-Most azonnal bökjétek ki miért vagyok itt!.-mondtam fenyegetően.
-Nem sokára megtudod.-nevetett Elijah.
-A lényeg hogy szükségünk van rád drága.-mondta Klaus.
-Rám? Szükség?-fel emeltem a kezem majd a mellkasomra tettem.
-Mit akarsz ezzel?-nevetek mindhárman mire én a karmaim a mellkasomba mélyesztettem.
-Rám van szükség? MIÉRT?
-Majd megtudod most pedig hagyd ezt abba.-mondta Klaus.
-Fenyegetőzik csak.-hagyta rám az 'arcnélküli', majd egyre mélyebbre hatoltam a vér csorogni kezdett.
-Elfogjuk mondani, nyugodj már meg.-felelte Elijah.
-Úgy sem hadja így maga mögött a múltját, a szerettei.-mondta Klaus Elijahnak.
-Miféle múltam? Miféle szeretteim? A múltamban semmi olyan sincs amit ne akarnék elfelejteni, szeretteim? Csak is kizárólag Tyler van nekem, a szüleim már halottak testvéreim nincsenek, mit veszíthetnék..Tylernek is jobb lesz nélkülem.-mondtam majd megrántottam a kezem ami felvágta a mellkasom.
-Milyen kis öngyilkos hajlamú itt valaki. A lényeg hogy mi hibridek nem hagyhatjuk hogy megengedjék a vámpíroknak hogy kedvükre ölhessék a hibrideket és azzal hogy te ide jöttél felbolygattál mindent, azért kell egy hibrid áldozat akihez hozzá köthetik az összes hibridet és ha egy hibrid rosszat tesz akkor az összes átérzi azt a fájdalmat amit az egyik hibrid tett. És ahhoz kell egy hibrid vére és a szíve...ennyi a mese.-mondta az 'arcnélküli' én válaszolni sem bírtam a sokktól amit-e kis rövid monológ alatt a magamévá tudhattam.
-Megnémult.- kiáltott fel Elijah.
-Valóban.-méregetett jókedvűen Klaus.
-Na menjünk, majd holnap kerül rá a sor.-csapta be maguk mögött az ajtót az idegen férfi.
Elszakítanak attól az egy embertől aki a világot jelenti számomra. Összekötnek engem egy csapat hibriddel úgy, hogy semmit sem tehetek hisz három hibridhez én kevés vagyok egy magam. VALAKI MENTSEN KI EBBŐL A RÉM ÁLOMBÓL..!!!