137.Meglepetés!

-Na hogy ment?-ugrott elém Dean teljesen felpörögve.
-Hogy ment volna? Kikapcsolta.
-Micsodát?
-Miféle vadász vagy te, Winchester?-kacagva leültem a kanapéra.-Tudod te mik azok a vámpírok? Hibridek?
-Persze hogy tudom.
-Na akkor biztos tudod hogy ki tudják kapcsolni az érzéseiket, így lesz mindenkiből érzelemmentes szörny.
-És te kapcsoltad már ki?-tette fel a következő kérdését amin én csak lehajtottam a fejem és a kezeimmel kezdtem elfoglalni magam.-Bocsi nem akartam felhozni.
-Semmi baj.-felálltam és inkább fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba ahol már valaki háttal állva várt rám.
-Jajj ne, egy vérfarkas van a szobámban.-mondtam szótagolva, érzelemmentesen.
-Megfog enni.-nevetve felém fordult és abban a percben a szívem kihagyott egy ütemet.
-Jobban örülnék ha megölelne.
-Jobban?-felém lépett majd széttárta karjait én pedig némán belesétáltam. Magamban sokkal lassabban játszottam le-e pár percet újra és újra, sokkal lassabban sétáltam felé és bújtam hozzá. Lomhán átkaroltam nyakát s arcom nyakába fúrtam ő pedig komótosan fonta karjait a derekamra és jobban húzott magához...egyre közelebb és közelebb. Nem akartam elengedni csak lehunytam a szemem és mélyen lélegeztem be férfias illatát. Sam rabja lettem a hátalmába kerített, láncra vert én pedig engedelmeskedem és követem őt akárhova! 
-Srácok.-ugrott be az ajtón Dean.
-Igen?-dörmögte Sam de még mindig ölelve engem, ami nagyon jól esett.
-Itt van valaki.
-Barkochbázunk is Dea?-nagy nehezen kiszakadtam Sammy biztonságos karjaiból ami pár percig igen csak fájt de mintha megérezte volna a mögöttem álló fiúcska, kezeivel átkarolta a derekam majd magához húzott.
-Nem kell barkochbázni, ki más jött volna mint..-ahogy kimondta volna Klaus jelent meg az ajtóban.-Klaus.
-Itt meg mi folyik?
-Niklaus, menj el kérlek.
-Beszélni jöttem!
-Nem érdekel, én tegnap esélyt adtam arra hogy elmondhasd mi bánt és megtudjuk beszélni de úgy hogy épp rajtad fetreng egy szőke, göndör hajú csaj? Ohh már értem miért nézett ki ilyen jól, hát mintha a hasonmásom lenne. Hát köszönöm nem kell beszélgetés.
-Én..én..
-Sajnálod. Tudom.-Sam még jobban szorított magához így fékezve engem mindenféle hirtelen felindulástól.-Még ha a szeretettem feléd túltenne ezen az egészen...se hiszem hogy minden a legnagyobb kerékvágásban menne....Niklaus megölted az anyámat és ne gyere nekem ezzel a betanul szöveggel hogy felakart áldozni akármihez is!
-De hát ez az igazság.
-Ha a te lelkiismeretednek ez jobb akkor oké, felakart áldozni te pedig hősiesen megölted! Ez akkor sem változtat semmit.
-Ne mond azt nekem hogy szemrebbenés nélkül hátra tudod hagyni az előző életed.
-Sokszor megtörtént már!
-Sajnálom.-nyögte lehajtott fejjel.
-Mit Klaus?-amint kiböktem egy csapat vérre éhes hibrid jelent meg a szobában. Deant leteperték vagy hárman így teljesen mozgásképtelenné vált, Sammy pedig...Sammy késsel a nyakán mocorgott a lefogói karjaiban.-Miért teszed ezt?
-Mert nem hagyhatlak itt, velük..ők Winchesterek!
-És akkor meg mivan?
-Klaus..ölte meg...a szüleinket.-szinte suttogta a szavakat Dean akinek igen csak nehezen ment a beszéd hisz már az ő torka előtt is egy kés volt.
-Nik, most szedd össze a majmaidat és takarodj az életemből!
-Nem hagylak itt.-elkapta a csuklóm és húzni kezdett.-Öljétek meg őket.-ördögi vigyort ejtett majd tovább húzott...hátra kaptam a fejem ami már bánok hisz a szívem szakadt meg. Dean és Sam nyaka is vérzett már és kétségbeesetten kapkodtak a levegő után.
-Jobban járnátok ha leemelnétek a kést a srácok torkától és inkább a sajátotokéhoz szorítanátok!-kacagva téptem ki a kezem Niklaus szorításból.-Shhh aludj!-a mutató és a középső ujjaimmal a homlokához értem így a valaha szeretett férfi teste a földre rogyott.
-Hibrid csürhe? A kés még mindig rossz helyen van!
-És mit csinálsz kislány? Egy laza mozdulattal levágom Sammyke fejét és zokogva borulsz a fejetlen teste mellé és a miért-ért kiabálsz.-nevetett az egyik gondolom megigézett hibrid.
-Hidd csak el előbb fohászkodsz majd a megbocsájtásért mint hogy megmozdíthatnád a kézfejed.
-Ebbe olyan biztos vagy?
-Igen szóval ha szeretnél még ma innen a saját lábaidon kisétálni le teszitek a kést.-Dean felé fordultam.-Az arrogáns seggfejnek sem ajánlom hogy baja legyen.
-Szóval így tizenkét hibrid ellen simán kiállsz egyedül?
-Édesem, szerinted Klaus miért hívott ide ennyi magadfajtát?
-Magamfajtát? Te is a fajomba tartozol!-szólt újra nevetve mire mindenki nevetni kezdett.
-Tényleg? Na erre a kérdésem után vissza térünk!-mosolyogtam.-Elengeditek őket és elmentek önszántatokból..
-vagy?-mordult rám az egyikük.
-Nem tetszik ez a hangnem, fajtárs.-felé emeltem a szétnyitott tenyerem ő pedig a földre rogyott.-Szóval a vagy...-vigyorogva szorítottam ökölbe a kezem majd oldalra fordítottam és kicsit rántottam rajta. A hibrid szíve a padlón ékeskedett az összecsuklott teste mellett.-Még mindig úgy érzitek hogy kell nektek ez?
-Klaus megkért hogy bármi történik meg kell ölnünk őket!
-És ti úgy táncoltok ahogy Niklaus fütyül?
-A Winchester fiúknak meg kell halnia.-dobálta a szavakat úgy az egyikük akár egy robot. A kések újra a fiúk nyakába fúródtak aminek nem tetszésüket morogva adták ki.
-Sajnálom!-magam elé emeltem a kezem, nyeltem egyet majd rájuk koncentráltam..mindnyájukra...hallani véltem mind a tizenegy szívverést ökölbe szorítottam a kezem, oldalra döntöttem és rántottam rajta. A fejem sajogni az orrom pedig vérezni kezdett...túl sok volt talán a mágia? Hunyorítva néztem a felém közeledő fiúkat.
-Sammy..-nyögtem majd hirtelen sötétség ragadta el szemem világát. 

136.Beszélnünk kell.

-Jó reggelt hétalvó.-nevetett Dean miután meglátott, lazán oda intettem majd bemásztam a lenti fürdőbe. Tudtam hogy a hajam kócos és nem is érdekelt hogy így látnak, lássanak csak! Kételyes érzésekkel végeztem el a reggeli megszokásaimat..a kételyes érzések jelenleg a családom és a Winchester fiúk között mozgott...vagy is hát Sam között. Jelenleg fogalmam sincs arról hogy mit miért teszek, csak csinálom ahogy jól esik és aztán csodálkozom milyen hibákat követek el. Elhessegettem a gondolataim tömkelegét majd egy utolsó pillantást vetettem magamra és elégedetten nyugtáztam a végeredményt.
-Azt hittem a zuhanyzóba fulladtál.
-Nem sok kellett volna Dean.-nevettem.
-Tudtam hogy ilyen béna vagy.-nevetett velem együtt.
-Sziasztok.-lépett közénk Sam. Haja kócosan is piszkosul szexy volt, nem beszélve a reggeli komás hangjáról..hatalmasat dobbant a szívem mikor megláttam szinte rögtön éreztem az ő szívverését a mellkasomban és attól féltem talán ő is érzi az enyémet..és talán megérzi mennyire is hatással van rám a puszta jelenléte. Le sem bírtam róla venni a szemem, minden lépését követtem mintha mellette mennék..megakartam fogni a kezét, majd a karjaiba bújni és a hajába túrni..vadul egymást bámulni majd egy csókban összeforrni....lehunytam a szemem hisz átjárt egy jóleső borzongás, szinte a derekamon éreztem a kezét..éreztem az illatát és azt ahogy az ajkaink összesimulnak...vettem egy mély levegőt majd újra látni véltem a körülöttem lévő világot. Dean magát szórakoztatva feküdt a kanapén...Sam viszont, Sam mást csinált. A fiú ajkát beharapva bámult rám én pedig csak kérdő tekintettel fordultam felé de ő a hajába túrt kacagott egyet majd bezárkózott a fürdőbe.
-Olvasott a gondolatiban.-jegyezte meg Dean halál nyugodtan.
-Képes erre?
-Igen, ahogy te is...na aztán mire gondoltál? Sammyre meztelenül? Ki kell ábrándítsalak, nem rám ütött, az én testem olyan mint egy adoniszé.-felugrott majd rá feszített mellizmaira.
-Hagyd már magad.-nevetve a kanapéra löktem.-Szóval úgy ahogy a szívverését is érzem..-a mellkasomra tettem a kezem.-úgy a fejébe is betudok jutni?
-Ja, csak gondolj rá..erősen.
-Azért ezt elmondhattad volna.
-Tudtam én hogy te Sammyre fogsz gondolni?-nevetett.
-Ahj.-a fotelba borultam. Csak néztem Dean aki egy kis kést forgatott a kezében. Tudom hogy helytelen dolog csak úgy behatolni valaki elméjébe így nem is tettem...inkább elfoglaltam magam azzal hogy nézem Dean ujjai között forgó kést.
-Na nem hatolsz be a kis fejébe? Én is kíváncsi vagyok mire gondolhat.-kuncogott majd a falra felfüggesztett fa táblába dobta a kezéből lévő kést. Áhá hát erre találták ki..-Szóval játszod a jó kislányt és nem fogsz bejutni a fejébe?
-Nem! Minek tenném?
-Hátha ő is épp rólad fantáziál.-vigyorgott.
-Ki ne fantáziálna rólam?-nevettem.
-Ne bízd el magad.-újra hátra dőlt a kanapén én pedig koncentrálni kezdtem. Ez a bevésődés nélkül is ment, csak sok erő és idő...de sikerült.
-Szóval ne?-teli torokból röhögtem a hajam mögé bújva.
-Az én fejembe nincs be lépesed..csak Sammyébe.
-Dampyr vagyok, nekem megy! Bárki fejébe betudok kukucskálni. Szóval megdöngetnél?
-Menj már.-arca pírba borult.
-Értettem nyuszifiú.-mosolyogva elindultam a szobám felé. Félúton megálltam és nem a saját szobámba hanem Samébe léptem be. Valami oknál fogva ez sokkal jobban tetszett..és nem csak mert Sam szobája volt hanem minden olyan régiesen király volt és..az illat pedig..ohh az az illat..lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt majd az ágyra ültem.-Mi történik velem?-a tenyerembe temettem az arcom és zokogásba kezdtem volna de ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta a világ leggyönyörűbb teste vele együtt a legédesebb sráccal!-Sam..-felugrottam majd megtöröltem az arcom.
-Baj van?-megindult felém egy szál törölközőbe.

-Mi? Baj? Ja, nem nincs ő izé..én beszélni akartam veled..de

-De?-kérdőn végig mért.

-Ez így.-nyeltem egyet.-nem megy.-kirohantam a szobából. Sóhajtva beléptem saját kis zugomban ahol már kevésbé éreztem jól magam. Nem éreztem Sam illatát sem a biztonságot amit ő nyújt.

-Bejöhetek?-kopogott az ajtón Sam.-Igen van rajtam póló.-nevetett.

-Ne olvass a gondolataimban! Gyere be.-nyögtem mosolyogva, fej lehajtva.

-Miről szerettél volna beszélni?

-Én magam sem tudom, csak..tudod annyira zavaros ez az egész.

-Majd kitisztul.-a kezét a kezemre tette s a szívem hatalmasat dobbant.-minden képkocka a helyére fog kerülni.

-Klaus még mindig bennem van, de itt vagy te és..ahol te vagy az olyan nyugodt és boldog hely.

-Igen én is ezt érezem..valahogy ez a szoba sokkal kellemesebb mint a sajátom.-mosolygott.-Figyelj akkor lassúak leszünk, majd te diktálod a tempót!

-Rendben.-mosolyogva felé néztem.-De tudod ez annyira zavaros..aggódom hogy Klaus valami baromi nagy hülyeséget csinál magával, és hidd el képes rá..féltem őt de eközben mégis annyira vágyom az...az ölelésedre.-újból a földet kémleltem.

-Akkor..-összekulcsolta az ujjainkat amit áramütésnek éreztem. Feltöltött.-menj el Klaushoz, beszélj vele nyugodtan, kettesben. Jussatok dülőre és aztán gyere vissza és megbeszéljók mi is a dolgainkat. Ezt a bevésődés és azt amit érzek sosem fogja megváltoztatni senki és semmi.

-Azt amit érzel?-felé kaptam könnyes tekintettem.

-Célt adtál az életemnek, igen amit érzek!

-Beszélnem kell Klaussal..-felugrottam így elengedve a kezét.-De félek.

-Gyere ide.-széttárta karjait amibe szélsebesen rohantam bele s hagytam hogy erős karjai átölelje a derekam így is szorosabban magához ölelve engem. Az arcom a nyakába fúrtam mélyen belélegezve férfiasan mámorító illatát és közben a nyakába kapaszkodni akár egy majomkölyök szülőanyjához.-Na menj mert még talán mégsem engedlek el..-suttogta.

-Sietek..-nyögtem majd elszáguldtam a Mikaelson birtokra félelemmel telve. Féltem hogy talán nem fogadnak jól, hogy talán..ahj a fenébe is ki térdekel? Dörömböltem egyet az ajtón majd beléptem...volna a házban de nem tudtam.

-Ohh hello.-vigyorgott önelégülten Klaus.-Beszeretnél jönni? Sajnálom.-kacagott majd a kanapéra vetette magát s fejét az éppen ott ülő szőke göndör hajú nő ölébe hajtotta akit eddig észre sem vettem.

-Klaus ne játszd az óvodást, beszélni akarok veled!

-Nem igazán érek rá.-mosolyogva ránézett a lányra aki lehajolt majd egy csókot nyomot ajkaira. Mintha megint pofán vertek volna, kezdtek összeroppanni.

-Elizabeth!-bámult kikerekedett szemmel a bátyám.

-Enzo..

-Gyere be!-felelte habozás nélkül.

-Niklaus!-szólt erélyesen Enzo.

-Mondtam hogy nem érek rá.-megfogta a csaj kezét majd felhúzta maga után az emeltre.

-Beszélni akarok vele és fogok is.

-Menj csak.-kacagott én pedig elindultam.-Ohh de..-vissza rántott majd a karjaiba zárt.-hiányoztál lökött húgom.

-Te is nekem Enzy.-csukott szemmel öleltem, jó szorosan azután pedig kibújtam szorításából és felmentem az emeletre, gondolkozás nélkül nyítottam be a szobába..a szobánkba. Azon az ágyon ahol régen együtt aludtunk most ő feküdt egy másik lánnyal.-Bocs a zavarásért.-köhintettem. 

-Mondtam hogy nem érek rá.-dünnyögött Klaus.

-Én pedig mondtam hogy beszélni akarok veled!

-Figyelj Klaus majd vissza jövök.-egy csókot nyomott ajkaira majd kiment.

-Mi a fenét akarsz?-förmedt rám.

-Hogy beszélsz velem?

-Ahogy a cédák megérdemlik.-hunyorítva rá néztem majd megfordultam és kifelé indultam. Céda. Ez az ami Klausnak először eszébe jut rólam!? 

-Ne hallgass Nikre, nem akart megbántani csak neki ez most nehéz.-állított meg Rebekah.

-Miért beszéltek úgy mintha én akartam volna ezt a bevésődést? Mintha szántszándékkal kerestem volna a párom...féletlen belé botlottam és ha ez érdekel valakit rohadtul örülök neki, mert most az egyszer végre úgy érzem mellette végre önmagam lehetek.

-Én megértelek.-haloványan elmosolyodott majd Enzo a semmiből ott termett és Bekah dereka köré fonta karjait.-Mi megértünk!

-Köszönöm.-átöleltem őket majd tényleges elhagytam a birtokot.

135.Sammy.

-Elizabeth, ennek nem lehet így vége.
-Ha ez megnyugtat én sem akartam hogy így legyen vége, de nem tudom hogy lehetne másképp.
-Sehogy!-felém lépett.-Tudom mit érzel, nem ez az amire vágysz. Egy házban két kutyával..mellesleg pont ezzel..-végig mérte Samet majd újra rám nézett.-Hogy fog ő megvédeni bármitől is? Neked kell majd kiállnod magadért és még talán érte is és most rohadtul ne gyere azzal hogy neked így jó lesz és menjek éljek boldogan tovább.
-Akkor mit vársz mit tegyek, mondjak?
-Ha lehet akkor az igazat mond.
-Sosem hazudtam neked Klaus és ezután sem fogok. Kíváncsi vagy arra amit gondolok? Rendben.-vállat vontam.-szerintem a saját két szemeddel láthattad hogy ez nem megy már, folyamatos vita és különlét tudod egy idő után eléggé megterheli a kapcsolatot...szeretlek de ez nem szerelem...ez puszta kötödés azért mert akkor megmentettél, segítettél nekem, megnyíltál nekem és megmutattad hogy te nem a pszichopata, vérszomjas Klaus vagy aki a pokol legsötétebb bugyraiban fog elégni! De...nincs szükségem rád.-mondtam mélyen a szemébe nézve, hátha így nem veszi észre hogy hazudok.
-Szóval nincs..-hümmögött egyet.-de rá van..-megint Samet bámulta.-Erre a..
-Ne! Klaus menj el, kegyetlenül unom az általad rendezett szappanoperákat, az egész életem ebből állt eddig, egyik vitából a másikba..-sóhajtottam.-Bele fáradtam.
-És szerinted Nikolina és Noel mit fognak ehhez szólni? Csak úgy elhagyod őket?
-Remélem megértenek majd, de ha nem vigyázz rájuk. Noel már így is önálló életet él messze Mystic Fallstól, talán sosem látom..Nikolina pedig lassan elköltözik Stefanhoz...kirepültek már.-elmosolyodtam.-De ne velük jöjj, tudod hogy miattuk maradnék ezért próbálsz ezzel marasztalni! 
-Olyan nehéz felfogni hogy nem akarlak elveszíteni?-förmedt rám.
-Igen tudom ahogy azt is hogy ez már nem a szerelemről szól.
-Hát mi másról?
-Félsz! Félsz hogy ha nem vagyok veled a régi Klaus leszel akit mindenki elítél mert ő másképp fogja fel a létezést, félsz hogy Elijah újra elveszti a beléd fektetett hitét..és félsz az örökléttől.
-Mintha ismernél.-forgatta a szemét.
-Azért megígéred hogy vigyázol magadra?
-Minek? Amint kilépek ezen az ajtón te lezárod ezt az egészet akkor meg mi értelme lenne? Ne játszd el hogy érdekel mi van velem.-az ajtó felé indult és talán azt várta húzzam vissza. Nem tettem, hagytam hogy menjen.
-Klaus..-szólt hozzá Dean kedves hangon.
-Igen?-mikor felé fordult a fiú meglendítette öklét ami Nik arcára érkezett.
-Soha többé ne emelj kezet az öcsémre.-mosolygott majd kilökte az ajtón.-Lefekszem. Álmos vagyok!-az emeltre mutatott majd megindult felfelé, de mielőtt felért volna vissza fordult.-Ha kérhetek ilyet, legyetek halkak.-kacsintott s tovább állt.
-Idióta.-húzta félmosolyra a száját Sam majd elkente az orrán a vért.
-Gyere, segítek lemosni.
-A tükörben is látom magam.-kacagott.
-Hisz erre való a tükör, hogy lásd benne magad de ne próbálkozz, segíteni fogok.-kézen fogtam majd felhúztam magam után a fürdőbe. Bevizeztem egy rongyot majd elkezdtem letörölni az orra alól és az arcára kenődött vért is.
-Klaus mindig is ilyen volt?
-Harcias, önző és makrancos? Igen mindig is ilyen volt.
-De mégis szeretted. Miért?
-Képzeld magad a helyzetemben.-abba hagytam az arca tisztogatását.-Átver téged egy lány akibe tényleg szerelmes voltál, kihasznál a saját céljai elérése érdekében és te ezt megtudod. Megtudod azt hogy az eddigi életed amit mellette töltöttél hazugság volt, mindent amit mondott csak azért mondta hogy jobban belé szeress és ez megtörtént, úgy érzed napról napra egyre jobban szereted majd jön egy hatalmas pofon ami arra kényszerít hogy menj el, tűnj el innen...és te megteszed. Elmész és egyedül vagy. Egy erdőben alszol el egy padon majd valaki oda lép és azt mondja amíg elsétálunk a birtokig mesélj el mindent. Nagyon kedves veled, hisz mégis a semmiből tetőt tett a fejed fölé, volt hol laknod..volt kikkel laknod...ő segít neked tovább lépni, ő áll melletted ő áll kiérted..te nem éreznéd az hogy nélküle meghalnál? Hogy ha ő nem lenne te sem lennél? Hm?-nyögtem a szavakat mélyen a szemébe nézve majd újra az arcát bámulva törölgettem tovább az arcát.
-De valószínűleg ugyan ezt érezném mint te de az is lehet hogy én nem bírtam volna ki.
-Erős fiú vagy te Sammy.-vigyorogtam.
-Ne hívj Sammynek.
-Miért mit teszel ellene, Sammy?-kérdeztem mosolyogva mire a fiú magához húzott és szorosan megölelt. Nem tudom meddig álltunk ott a fürdőben egymás karjaiban de azt elmondhatom sosem volt még ilyen mámorító érzésben részem. Nem történt semmi olyan testi kapcsolat, de nekem ez az ölelést felért bármivel a világon!
-Jó éjt Bess.-egy lassú puszit nyomot a homlokomra majd ott hagyott.
-Jó éjt Sammy.-suttogtam magamban.

134.Vigyázz magadra!

/04.30/Ma hogy egy éve regisztráltam az Illúziót, akkor még fogalmam sem volt arról hogy meddig fogom írni vagy hogy milyen rendszerességgel. Ha kedvem vagy épp ötletem volt leültem és írtam. És most itt vagyunk. Egy év alatt 134 rész, és 3220 oldal megtekintés.! Köszönöm nektek.

A bőröndömmel sétálgattam Mystic Falls kihalt utcáin mikor hirtelen szúrófájdalmat éreztem a mellkasomban. Félve lenéztem. Egy nyíl állt ki belőlem. Vállat vontam majd kihúzni készültem de hamar meggondoltam magam. Hirtelen történt az egész. Az egyensúlyom megingott s mindent sötétség borított el.
-Te hülye!-szólt egy ismerős hang aki rögvest ki oldozott.
-Most mivan?
-Ő Elizabeth! Róla meséltem neked.-az ölébe húzott az illető akinek a kilétét akkor tudtam meg mikor belélegeztem illatát. Sam.
-Bocs tesó.-húzta el a száját a homályos alak előttem.
-Jobban figyelhetnél rám, én hallom amit mondok de te miért nem?
-Sötét volt, honnan kellett volna látnom a csillogó kék szemét vagy a göndör szőke haját?
-Csak gondolj bele, ha mást lősz le?-a kezét a derekamra tette ami nyugtató hatással volt rám.
-Szóval ő lenne Dean?-kérdeztem kómásan.
-Igen, ő Dean.
-Jó bemutatkozás volt.-feleltem mire mindkét fiú felnevetett. Egy darabig Samhez bújva feküdtem hogy kitisztuljon a szervezetemből a verbéna. Miután már láttam jobban szemügyre vettem a mi Dean Winchesterünket. Zöldes-barnás szeme és rövid barna haja volt hozzá borosta. Ívelt állkapcsa tökéletes összhangot adott a megjelenésének. 

Volt hasonlóság de távolról is észre vehető hogy Dean problémásabb személyiség. Sam ártatlanabb de ez cseppet sem jeleni azt hogy gyengébb vagy hogy mellette nem lennék biztonságban.
-Srácok, tudom talán nagy kérés lesz de szeretnék itt maradni..-lesütött szemmel tettem fel a kérdésem.
-Addig maradsz ameddig szeretnél.-felelte Sam amin elmosolyodtam.
-Ha nem akarnál maradni akkor is maradnál.
-Ezt gondolod, Dean?
-Maximálisan.-nevetett.
-Gyere.-fogta meg a kezem Sam majd felhúzott az emeletre.-Nem a legtágasabb vendégszoba a világon.-belökte az ajtót.-de remélem megfelel.-Tényleg nem volt nagy szoba, de valamiért még is olyan otthonosnak tűnt.
-Tökéletes.
-Hát üdv itthon.-mosolygott. Beléptem a szobába letettem a cuccom az ágyra majd leültem mellé.-Figyelj, ha esetleg úgy gondolod vissza mennél menj!-leülte mellém.
-Csak a bátyám és Nikolinát sajnálom, őket nem akartam elhagyni..de nem! Nekem itt tökéletes.
-Miért vártam erre a válaszra?-suttogta majd elmosolyodott.
-Miért vártam erre a reakcióra?
-Ne csak te flörtölj velem.
-Én? Eszem ágában nincs!-védekeztem.
-Nincs, nincs..-megint elmosolyodott én pedig éreztem ahogy az arcomat elönti a pír.-Egy mosoly elég ahhoz hogy zavarba jöjj?-nevetett amin színt úgy elolvadtam. 

-Hagyj már..-nevetve oldalba könyököltem.-Senki sem jött zavarba.
-Szóval senki?-közelebb hajolt hozzám.-Nem vagy ki annyira hogy most simán megcsókolhatnálak?-suttogta a szavakat. Haloványan megráztam a fejem tartva a szemkontaktus mire ő közelebb hajolt..lehunytam a szemem..-Gondoltam.-kacagott majd megpuszilta az arcom és ott hagyott.
-SZEMÉT!-kiáltottam utána nevetve. Annyira össze vagyok zavarodva és tele vagyok rossz érzésekkel, ami Klaust illeti. Ismerem őt. Tudom mire képes. Elhessegettem a gondolataim majd elkezdtem kipakolni. A fülembe dugtam a fül hallgatom majd a zenét dúdolva pakolásztam tovább.

-Sam szemszög.-

-Na oda raktad magad öcsi?-kacsintott Dean.
-Nem minden a szex..-feleltem összevont szemöldökkel.
-Sammy, ne sértsd meg a nevem! A Winchester név mindig is a nőcsábászok listáján szerepelt, kérlek öcsikém..ne hozz rám szégyent.-a kezeit a vállamra tettem.
-Ezt most komolyan mondod?
-Halálosan!
-Na menj a francba.-nevetve ellöktem magamtól ezzel egyhuzamban pedig kiszakadt az ajtónk.
-Hogy hívnak?-fordult Dean felé egy igen ideges férfi.
-Ki kérdezi?
-Niklaus Mikaelson vagyok, személyesen.-szerénykedett.-Sam Winchestert keresem, van egy kis elintézni valónk.-ökölbe szorította kezét.
-Én vagyok Sam Winchester.-mosolygott rá.
-Örülök.-felelte majd a bátyám felé indította kezét. Nem hagyhatom hogy miattam összeverekedjen valakivel. Oda ugrottam és elkaptam a kezét.-Én vagyok Sam.
-Igen, valahogy rád jobban illik ez a név.-nevetett.-Nem fér a fejembe hogy te vésődtél be neki..hát mit tudsz te adni neki ami én nem?-szólt újra majd közelebbről is megismerkedtem öklével.-Mit?
-Niklaus! Ereszd el. Most.-hallatta magát egy édes hang.
-Elizabeth..
-És még mindig fogod.-mosolyogva felénk lépett mire Klaus elengeded.-Menj el.
-Velem kell jönnöd.
-Nem kell, többé nem.-válaszolt a könnyeivel küszködve majd megfogta a kezem.
-Ezt az életet választod? Legyen, de ne felejts el hogy ez az egész miattad volt.-mosolygott a lányra aki kérdőn nézett rá.-Vagy érted, nekem teljesen mindegy.-mosolyogva a mellkasába nyúlt.
-Ne tedd ezt!
-Tegye csak.-vágta rá Dean.-És még boldog lehet hogy nem én téptem ki a szívét! Hiba volt kezet emelnie Sammyre.
-Klaus ez hülyeség! Rád vár valaki...téged keres mindenkiben de senkiben sem talál meg..ha te elmész ő pár nélkül marad.-lopva rá néztem Samre aki szint úgy engem nézett.-Hagyd hogy bevésődjön valaki, a szerelem csak egy bennünk maradt emberi érzés..nem ér fel azzal mikor valaki bevésődik.-ezt inkább Samnek mondtam mint Klausnak.
-Engedd hogy elmondjak valamit Elizabeth! A szerelmem feléd nagyobb mint a bevésődés érzése.
-Ezt mégis hogy érted?
-Úgy hogy már több mint száz éve meg van a párom, a másik felem...de a szerelem amit irántad érzek nagyobb és jobb mint amit Hayley iránt!
-Hayley..-forgattam a szemem.-Na vele a boldog jövő necces, de te vagy Niklaus Mikaelson személyesen! Megfogod oldani. Sajnálom.-lehúztam a gyűrűt az ujjamról majd a kezébe adtam. -Vigyázz magadra Klaus.