-Itt maradok végleg, ígérem.-mosolygott rá majd letérdelt és a karjait szét tárta, Noel így mosolyogva rohant felé majd a karjai közé ugrott én pedig mosolyogva figyeltem a jelenetet.
Eddig úgy mond 'Élet és halál közt henyéltem' ezt hogy is kell érteni igaz? Nem bírtam élni mert nélküle nehezebb volt a gondoltabbnál, de meghalni sem halhattam meg mert ott van Noel aki valahogy mindennap adott halovány reményt a jobblétre.
-Felmész egy kicsit Louishoz?-kérdeztem Noeltől, ő aranyos mosollyal rám nézett majd felrohant az emeletre.
-És hogy lesz ez után?-leültem a kanapéra.
-Hogy legyen?-leült elém a fiú aki a világot jelenti nekem.
-Ugye nem akarsz ebbe a házba maradni?-körbe néztem a rideg házban.
-Eszembe se jutott.-és itt dobta be azt amit mindig is imádtam benne, a régen látott mosoly.
-És mikor akarsz vissza menni?-mosolyogtam.
-Ma?-kérdezte.
-Ma.-feleltem egyszerűen.
Csak ültünk egymással szemben, majd megcsókolt és eldőltünk a kanapén. Aranyosan belemosolygott a csókba majd óvatos puszikkal hintette be a nyakam.
-Várj..mit csináltál te félévig?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
-Próbáltam távol tartani magam tőled, és Noeltől.
-Voltak napok amikor néztél minket?
-Rengeteg.-mosolygott.
-Noelről is beszélnünk kéne...
-Menjünk haza..és ott elmondok mindent rólad, Noelről..rólunk.-mosolygott.
-Rendben...LOUIS.-kiabáltam hogy jöjjenek le.
-Igen?-mosolyogva lépett közénk.
-Elmegyünk.-feleltem.
-Hova?
-Haza, ahol eddig éltem..éltünk.
-Mennyire van messze?kérdezte aggódva.
-Egy óra talán..-szólt közbe Tyler.
-Akkor fogtok még látni.-vigyorgott Louis.
-Remélem is.-megöleltem.
-Menjünk.-lehajtotta a fejét Tyler.
-Menjünk.-a magasba emelte a kezeit Noel hogy Tyler vegye fel.
-Majd találkozunk még..-mosolygott Louis mindnyájunkra.
-Szia.-lepacsizott Noel és Louis, én megöleltem, Tyler pedig kezet fogott vele.
Szempillantás alatt a ködös, eldugott úton mentünk majd a magas fű mögött előbukkant a régies hatást keltő házunk, nem gondoltam volna hogy látni fogom újra ezt a házat, jó volt újra itt lenni. Mikor beléptünk a házba...elöntött a mámor és nem csak azért mert hiányzott a ház kinézete, a ház illata...teljesen más lett minden, a szönyeg hófehér, a falfestés hibátlan, a bútorok mintha újak lennének...gyönyörű volt.
-Na gyere törpém megmutatom a szobád.-felelte Tyler majd felkapta Noelt és felvitte.
Míg ők elmentek gondoltam felmegyek a szobánkba. Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt majd benyitottam a szoba teljes mértékben úgyan olyan volt mint az előtt. Mosolyogva vetődtem be az ágyba, egyszerűen mennyei volt. Tyler párnáját szorongattam, zihálva vettem a levegőt, hogy minél többször érezzem az illatát. Tyler illata volt mindennek.
A párnába bújtam így nem láttam hogy már itt van.
-Mit csinálsz szerelmem?-leült mellém.
-Ez az illat..vettem egy mély levegőt majd az ölembe tettem a párnát.
-Hiányzott?-kaján vigyor ült az arcán.
-Kegyetlenül.-feleltem sóhajtva.
-És én?
-Reménytelenül.-hozzá bújtam.
-Meg kell beszélnünk Noelt.-végig simította a kezét a hajamon.
-Rendben, beszéljünk.-feleltem továbbra is őt ölelve.
-Nem vettél észre rajta olyan dolgokat amik...furák?
-Nem nagyon...bár nagyon gyorsan nő, nagyon erős..-gondolkoztam.
-Szerinted az mint mi?-kérdezte félve.
-Az?-eltávolodtam tőle.
-Remélem.-suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése