Nem aludtunk semmit egész éjszaka Louissal beszélgettünk és tervezgettünk, mit hogyan miért.
-Lehet egy fura kérdésem?-kérdezte rám sem nézve Louis.
-Persze, kérdezd.-megborzoltam a haját mire ő mosolyogva felnézett.
-Úgy tudtam a szüleid meghaltak...akkor anyukád miért van itt apukád pedig sehol?-kérdezte szinte suttogva.
-Meghaltak...igen...tudom..-próbáltam ÚJRA feldolgozni.
-Akkor ez a nő kicsoda?
-Nem tudom..-a könnyeimmel küszködve futottam be abba a szobába ahol az 'anyukám' aludt..eddig. Úgyan is mire bementem eltünt.
-Elment?-mögöttem termet Louis.
-El..-suttogtam mire Louis magához rántott.
-Én itt vagyok.
-Tudom...és köszönöm.-hozzá bújtam.
Louis mellett kicsivel jobb volt minden, könnyebb. De hiába éreztem az ürességet magamban, hogy a másik felem eltűnt...hiányzik.
-Anya.-kiáltott Noel a szobályából.
-Itt vagyok..-befutottam hozzá.
-Anya mindig itt van és hiányzol neki.-mosolygott rám, a gyönyörű szemeiben megcsillant a napfénye.
-Nem értem szívem.
-Itt van.-az ablak felé mutatott, persze nem volt ott senki.
-Valaki vadakat álmodott.-nevettem.
-Nem álom volt anya, ez nem.-mosolygott majd a karjait a magasaba emelte hogy vegyem fel.
Felkaptam majd visszamentem Louishoz a nappaliba.
-Louis..-kiáltotta Noel.
-Hello kisember.-kivette a kezemből.
Nagyon jól megvannak egymással néha már túl jól. Szokásos napnak igérkezdett ez a nap is. Míg Louis és Noel játszanak én csinálom amit egy anyukának csinálnia kell. Mikor mindennel végeztem, levetettem magam a kanapéra mikor Noelék mellém csapódtak.
-Nézzünk rajzfilmet.-kántálta.
-Na nézzünk.-Louis kérésre kapcsolgatta az adokat.
-EZ JÓ LESZ.-felkiáltott, juhhuu nézzük a sárga szívacsot, repesek az örömtől.
-Anya nincs itt a plüssim.-lebigyesztett alsó ajkával együtt bámult rám.
-Hozom.-felmentem a szobályába, a plüss az ágy alá volt dugva, furcsálva szedtem ki onnan, miért dugtad el Noel? *mosolyogtam egyet magamban a plüss láttán*
-Kisfiam ez mit keres az...-mondtam volna tovább de akkor megláttam az ajtóban.
Csak úgy állt ott. A tökéletes hajával, arcával, a gyönyörű szemeivel...előntött a mámor..mintha újra beleszerettem volna.
-Szia.-köszöntött halkan.
-Tyler...-a látványa roppant felkavaró volt számomra.
-Mindent megmagyarázok.-belépett a házba én oda rohantam majd mélyen a szemébe néztem, majd egy hatalmas pofont kevertem le neki majd megcsókoltam.
-Gyere, ez nem a mi dolgunk..-felkapta Noelt majd eltűntek a nappaliból.
-Na gyere csak mesélj.-megfogtam a csuklóját majd a kanapéhoz ráncigáltam.
-Mielőtt átjöttek a barátaim járt nálam egy boszorkány aki elmondta hogy terhes vagy...kötelességemnek éreztem megvédeni téged és a babát is..aki már nem is baba. Megkellett védjelek Klaustól, Elijahtól...és mindenkitől aki rosszat akar neked, nekem vagy Noelnek.
-Várj a boszorkány tudta hogy terhes vagyok?
-Igen, hisz boszorkány.-mosolygott.
-És hogy megvédj, egyedül hagytál félévig a hiányoddal...
-Ha lett volna választásom, egy percre sem hagytalak volna el.-a kezei közé fogta az arcom.
-Örökkön?
-Örökké, tudod az örökévalóság.-nézett mélyen a szemembe.
-Tudom.-megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése