Mivan? Mivan? Mivan? Mivan?
Igazából semmi sem történt a suliba, de annál inkább történt haza fele menet, még most se fogom fel teljesen mi is történt valójában, szóval szépen lassan.
Olivernek ma kosár meccse volt ezért egyedül mentem haza mert nem volt kedvem a meccsen ülni a többezer síkitozzó lánnyal együtt azért a szokásos uton haza fele mentem, gondoltam én hallgattok zenét, de most már tudom nem fogok soha egyedül fülessel zenét hallgatni mert életveszélyes. Na szóval elindultam haza és át kellett menni egy négy sávos úton, ahol nincs lámpa, a jobbról jövö autók átengedtek a bal oldali sávakban nem jött autó én pedig elindultam igen ám, de hiretelen egy kamion száguldott felém, én pedig totálisan lesokkoltam, és csak álltam a kamion előtt, a kamion vezetője pedig nem figyelt az útra mert ahogy az emlékszem telefonált, így nem lassított, én még mindig álltam az úton totálisan lesokkolva mikor hírtelen valami hozzá csapodott a gyomomroz majd hozzá vágott a betonhoz, fáj mindenem, komolyan minden egyes porcikám, a betonon fekve kinyitottam a szemem és nem hittem el, Luke.
Luke megmentette az életem. De ez 2másodperc alatt történt, de ilyen gyors nem lehet valaki, és hogy került oda? és hogy lehet valaki ennyire erős? Nem értem, ezek után már a kórházban ébredtem fel.
-Doktor úr, ébredezik *szólt a nővér*
Majd mikor teljesen kinyitottam a szemem egy kis vörös hajú nővér és egy fekete hajú orvos állt előttem.
-Elizabeth, szeretnénk kérni valamenyik családtagja elérhetőségét, ugyanis tájékoztatnunk kell.
-Nincs senkim sem.
-Szülök? Tetsvérek?
-Nincsnek testvéreim, a szüleim pedig meghaltak.
-Nagyszülök?
-Meghaltak már régen.
-Párkapcsolat?
-OLIVER *jutott hiretelen eszembe*
-Milyen Oliver?
-Oliver Stosser
-Köszönöm szépen, ha minden igaz ma el mehet.
Bolitottam majd tovább pihentem az ágyon, mert fájt a fejem.
*Oliver szemszöge*
Ülök az órán szekáljuk a spanokkal a csendes nyomi Luke-ot, erre hívnak, óra volt, de hátul ülök németen szóval felvettem.
-Jónapot kívánok Oliver Stosserrel beszélek?
-Ja, mi a pálya?
-Ugy tudom ön Elizabeth Wayne barátja!?
-Igen, az vagyok *vette kicsit komolyabbra a témát*
-Rendben, szeretném kérni hogy jöjjön be a kórházba Elizabethért.
-Sietek. *letette a telefont majd felállt*
-Herr.Stosser, mire véljem ezt?
-Elnézést elkell mennem.
-Mégis hova? megvárod a csengő végét fiam
-Tanárnő, a barátnőm, vagy is Elizabeth kórházban van, elkell érte mennem. *Luke rávert egyet az asztalra ami fura volt*
-Tanárnő kérem.
-Na jó erigyj. *intett a tanár mire beszálltam a kocsiba és elmentem a kórházhoz, a recepciós elmondta melyik kórterem, felrohantam a lépcsőn egyenesen be a kórterembe ahol tényleg ott feküdt Elizabeth.
-Beth, jól vagy?
-Persze, csak fáj a fejem *mosolyogtam*
-Na gyere menjünk haza
Elizabeth felállt összeszedte a cuccát majd elhagytuk a kórházat.
*Elizabeth szemszöge*
Oliver bejött értem, pedig suliba volt, csodálkozom is hogy elengedték. De mindegy ez nem fontos, Oliver megkérdezte mi történt de nem mondhattam el neki hogy Luke gyakorlatilag 2másodperc alatt ott termet felkapott és átdobott a másik oldalra, mert valjuk be elég hülyén hangzik. De ezt valahogy kifogom deríteni, csak még nem tudom hogy kezdjem el. Oliver haza vitt ahol leültem a kanapéra be vettem egy fájdalom csillapított mert majd szét robbant a fejem, majd leültem tv-zni, mikor valaki elkezdett dörömbölni az ajtón nagy nehezen feltápászkodtam kinyitottam és ledöbbentem.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? *kérdezte Luke rám sem nézve a mély és rekett hangján*
-Jól vagyok. Nincs semmi bajom, de te hogy kerültél oda ilyen gyorsan?
-Hova kerültem én gyorsan oda?
-Hát tudod, ott termettél felkaptál és átdobtál a másik oldalra.
-Nem tudom miről beszélsz.
-De tudod te jól..
-Az nem én voltam *megfordult majd mintha egy hurrikánt szelle csapott volna meg, olyan sebességgel tűnt el Luke.
Mitörténik itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése