1.rész-A titokzatós

Szokásos reggel volt. A szokásos magánnyal. Még mindig nem töltötte be azt az űrt senki amit a szüleim hagytak maguk után. Sosem felejtem el azt a nyarat, mikor felhívtak a kórházból hogy a szüleim gépe lezuhant ők pedig már nincsenek. Idestova 3éve. Egyedül élek 18évesen a szüleim után örökölt házban, utolsó éves vagyok a gimiben. Reggel ettem, fogatmostam, felöltöztem, felkaptam a táskám majd elindultam a suliba, szerencsére nincs annyira messze a házamtól a suli, ezért hamar oda értem.Az osztályom 27fős, de ma mikor beléptem a terem ajtón egy ismerten fiú ült a mellettem lévő padon /egyes padok vannak/ kérdőn néztem a barátnőimre de ugyan ezt a kérdő pillantást kaptam vissza tölük. Lepakoltam a fiú melletti padra majd leültem. Rá néztem a lányokra akik összesugva nevettek a csendes, titokzatós de mégis vonzó fiúra, a szőke haja kuszán állt, szeme ragyogott, a fekete pearcingje az alsó ajkában nagyot dobott a fiún, aki továbbra is csendben maga elé bámulva ült. Mikor becsengettek bejött az irodalom tanárúr, Mr.Headway.
-Szép jó reggelt.*csapta le a naplót a tanárúr*
-Mitől olyan szép? *felelte pimaszul Oliver*
-Attól fiam hogy ma te felelsz *vágta rá reflexből a tanár*
-Irja be az egyes *összenevetett a haverjaival*
-Gyerekek, egy új osztálytársatok érkezett *mutatott a mellettem lévő csendes fiúra*
-Megtudhatjuk a nevedet?
-Luke...Luke Hammings.
Megszólalt és kirázott a hideg, az a mély rekedtes hang, te jó isten, Zoi hátra fordult a név hallatán. Zoiról azt kell tudni hogy buta, plázacica, és nagyon bunkó tud lenni, mikor hátra fordult egy szúros pillantást vettet rám és azt táttogta: "Ő az enyém lesz" mire én felnevettem ő pedig sértődőtten előre fordult.
-Wayne kisasszony mi olyan vicces?
Legyintettem egyet majd tovább írtam amit diktált a tanárúr, nagyon bele vesztem az írásba, mert nagyon gyors tempóban kellett írni, a füzetben néztem majd átnéztem a mellettem lévő padra amin egy füzet volt és egy tollat pörgettő kéz fej, szóval Luke nem ír, ezért óvatosan felnéztem hát kár volt, ugyan is ő engem nézett, én pedig ahogy a tengerkék gyönyörű szempárba néztem totál lefagytam és csak néztem, majd Luke mosolygott és folytatta az írást. Én még mindig a gyönyörű szempár okozta transzban voltam amit a csengettés szakított meg.
-Beth, jössz vagy még ülsz itt a kémiaelőadóba? *Állt meg a padom előtt Oliver*
-Persze, jövök már *összeszedtem a cuccomat majd kézen fogva kisétáltünk a teremből*
-Min nevettél az órán? *megállított maga előtt*
-Zoin, de nem fontos. *mosolyogtam majd Oliver magához húzva megcsókolt*
-Máshol éljétek ki a szerelmi életeteket *szólt ránk Kresser, az matek tanár*
-Milyen órád lesz? *kérdezte Oliver*
-Angol, neked pedig német. 
-Basszus tényleg *adott egy puszit a homlokomra majd elrohant*
Megláttam a csengetés után még mindig a szekrényénél álló Luke-ot, az eszem azt mondta "menj órára mert elkésel" a szívem pedig azt hogy "menj segíts neki eligazodni" szokás szerint a szívemre hallgattam ami kár volt.
-Szia Luke, milyen órád lesz? *mosolyogtam a fiú előtt álva*
-Mi közöd van hozzá? *válaszolt flegmán majd becsapta a szekrény ajtóját és elment az órájára, gondolom németes, mert az angol teremben nem volt bent.
-Mrs.Wayne, elkésett.
-Igen tudom tanárnő, sajnálom.
-Üljön le és meg se szólaljon.
Szófogadóan leültem a leghátsó padba és zene hallgatással töltöttem el a 45percet, majd csengettek és igazából a többi órán semmi sem történt. Haza sétáltunk Oliverrel mert szokása haza kisérni, mintha féltenne valakitől is, na mindegy, az ajtóban megcsókolt majd elment.
Bementem a házba, magamra zárva a bejárati ajtót, csináltam magamnak ebédet, majd leültem megcsinálni a házimat, megebédeltem és tv-ztem, mert hát mit csinálhatna egy 18éves lány egyedül. A kanapén feküdtem a tv gyér fénye villágította be a nappalit, én meg szépen lassan elaludtam.