Sziasztok, köszönöm a tanácsokat amiket kaptam, főleg Petra Rigónak:)
Megpróbálom kijavítani a hibáim:)
-Goodreading-
Mikor kitudtam nyitni a szemem, az erős széltől előttem állt egy váratlan személy, nem beszéltük meg hogy jön, de ő itt van.
-Szia szépségem, át jöttem hogy ne unatkozz -mosolygott Oliver
-Legalább nem leszek egyedül -mosolyogtam a fiú szemeibe nézve majd átnéztem a válla fölött hátha valahol meg látom Luke-ot, majd az előttem álló Oliver nyakára néztem és hátráltam*
-Most mibajod?
-Miért is jöttél át? -kérdőn néztem a felém tartó Oliverre
-Hogy ne legyél egyedül.
-Inkább egyedül vagyok mint veled.
-Most mibajod lett hirtelen? -megfogta a csuklóm, én meg a nyakára biccentettem
-Most ez csak egy...-kereste a szavakat
-Csak egy? Kivel voltál? -akaratlanul is elhagyta a szemem pár könnycsepp
-Most már mindegy kivel voltam nem?
-Nem, nem mindegy, tudni akarom ki volt jobb nálam? -Oliver csak némán állt
-Oliver, ki az a lány? -emeltem egy kicsit a normális hangszíntemen
-Zoi
-Hogy tehetted ezt? -ütögettem a mellkasát
-Sajnálom -állta a gyenge ütéseim sorozatát
-Sajnálod? Tudod jól hogy csak te vagy nekem, illetve csak te voltál nekem, tudod jól hogy mit éltem át a szüleim halála után mert csak rádtámaszkodhattam, csak te voltál nekem, csak te érted? -Egyre jobban sírtam
-Még itt vagyok.
-13éves voltam mikor ideköltöztünk a szüleimmel,egy osztályba kerültünk, senki sem barátkozott velem, már akkor is kivoltam közösítve de nem érdekelt én kitűztem magam elé egy célt ami most élekmeg,ez boldoggá tesz aztán egyszer oda jöttél hozzám megkérdezted hogy
"Kijössz velem az udvarra csúszdázni?" igen erre is emlékszem, kimentünk, játszottunk majd valami oktál fogva elkeztél velem lenni, 14évesen úgy éreztem hogy szeretlek amit elmondtam neked, és azt mondtad te is szeretsz, persze kicsik voltunk de én komolyan gonoltam, egyre többet voltunk együtt, majd jött az a bizonyos nyár, mikor a szüleim elmentek 2napra Franciaországba, én nálatok voltam, majd jött egy hívás hogy ők nincsenek már, te mellettem voltál, segítettél és kihúztál a depiből, csak sajnos ezt te nem érzeted át hogy milyen 15évesen elveszíteni mindekit akire számíthattál. Szóval csak te maradtál és úgy látszik most már csak én. -újra sírtam
-Kimondhatalanul sajnálom Elizabeth.
-Ezt itt lezártam, vége. -elindultam az ajtófelé
-Most szakítasz velem?
-Bocs, de én ezt nem bírom, menj el kérlek.
-Elizabeth -megállt kivül
-Szia Oliver -becsuktam az ajtót a smaragd zöld szemű fiú előtt.
Nem hiszem el, minden össze omlik körülöttem. Most tudatosult bennem igazán hogy totálisan csak magamra számíthatok, és hogy egyedül maradtam. Az összes családtagom fentről nézzi hogy hogy küzdök meg az akadályokkal, a barátomról kiderül hogy nem is az akit én megszerettem, a barátnőim pedig inkább Zoi társaságát erősítik. Ott ültem a kanapén, a szüleim szavaira vissza emlékezve mikor elmentek a reptérre, "szeretünk" "vigyázz magadra"
"Sietünk haza" "Ketőtt alszol hercegnőm és itt it leszünk" Aludtam elég sokat de ti nem vagytok itt, tudom fentről nézitek hogy én mit csinálok ide lent..ezt hangosan mondtam, majd a kép ami a falon volt a szüleim és én vagyok rajta, leesett. Igen ezt betudtam egy jelnek, ezért fel álltam letúsoltam, betettem egy Nirvana számot főztem magamnak majd leültem kanapéra ettem és zenét hallgattam. Nem tudom mikor aludtam el, azt tudom hogy 11:05-kor felugrottam a kanapéról. Még jó hogy mára meg holnapra igazolásom van, bár nem tudom mit fogok csinálni egyedül de hát..őő..majd tv-zek. Csináltam magamnak reggelit, majd leültem a gép elé, átnéztem a leveleim, majd leültem tv-zni, mikor az utolsó kanál müzlit toltam be a számba, koppogtak. Oda csoszogtam az ajtóhoz majd szembe találtam magam Luke-al.
-Szia, én csak a leckét hoztam -Meghatodva néztem a mélykék szempárba.
-Maradj kérlek.
-Nem lehet, mennem kell, nem érek rá, illetve nem érek rád.
-Ezt hogy érted? Rám?
-Igen rád, vagy is rád se.
-Mindegy, köszi a leckét.
-Szia -megfordult és elindult lassan kómotosan egyenesen be a fák közé.
Nem értem, komolyan nem értem miért ilyen velem, nem is ismer, azt se tudja ki is vagyok valójában. Megcsináltam a leckét amit Luke írt fel nekem, majd a kémiát magolva, feküdtem a kanapén, hallkan szólt ezuttal egy LinkinPark szám, a zene ütemére járt a lábam, miközben a kémiát motyogtam, a szám mozgott de egy hang sem jött ki. Kellemes idő töltés, komolyan jó volt, végre haszonsan töltöttem el az időt. Reggel felkeltem, tele voltam energiával, semmi fáradság, megreggeliztem majd folyattam a magányos életem.
Ma vártam. Az ajtót szügerálva vártam hátha valaki kopog de semmi.
Ma senki sem jött hozzám. Ami bevallom öszintén fájt, de megszoktam hogy senkim sincs ezért hamar túl tettem magam rajta, de komolyan ha lenne egy kívánságom azt kívánnám hogy örök élete legyen mindenkinek, így most ezek nem törnénnek meg velem.
2015. április 30., csütörtök
2.rész-Mitörtént?
Mivan? Mivan? Mivan? Mivan?
Igazából semmi sem történt a suliba, de annál inkább történt haza fele menet, még most se fogom fel teljesen mi is történt valójában, szóval szépen lassan.
Olivernek ma kosár meccse volt ezért egyedül mentem haza mert nem volt kedvem a meccsen ülni a többezer síkitozzó lánnyal együtt azért a szokásos uton haza fele mentem, gondoltam én hallgattok zenét, de most már tudom nem fogok soha egyedül fülessel zenét hallgatni mert életveszélyes. Na szóval elindultam haza és át kellett menni egy négy sávos úton, ahol nincs lámpa, a jobbról jövö autók átengedtek a bal oldali sávakban nem jött autó én pedig elindultam igen ám, de hiretelen egy kamion száguldott felém, én pedig totálisan lesokkoltam, és csak álltam a kamion előtt, a kamion vezetője pedig nem figyelt az útra mert ahogy az emlékszem telefonált, így nem lassított, én még mindig álltam az úton totálisan lesokkolva mikor hírtelen valami hozzá csapodott a gyomomroz majd hozzá vágott a betonhoz, fáj mindenem, komolyan minden egyes porcikám, a betonon fekve kinyitottam a szemem és nem hittem el, Luke.
Luke megmentette az életem. De ez 2másodperc alatt történt, de ilyen gyors nem lehet valaki, és hogy került oda? és hogy lehet valaki ennyire erős? Nem értem, ezek után már a kórházban ébredtem fel.
-Doktor úr, ébredezik *szólt a nővér*
Majd mikor teljesen kinyitottam a szemem egy kis vörös hajú nővér és egy fekete hajú orvos állt előttem.
-Elizabeth, szeretnénk kérni valamenyik családtagja elérhetőségét, ugyanis tájékoztatnunk kell.
-Nincs senkim sem.
-Szülök? Tetsvérek?
-Nincsnek testvéreim, a szüleim pedig meghaltak.
-Nagyszülök?
-Meghaltak már régen.
-Párkapcsolat?
-OLIVER *jutott hiretelen eszembe*
-Milyen Oliver?
-Oliver Stosser
-Köszönöm szépen, ha minden igaz ma el mehet.
Bolitottam majd tovább pihentem az ágyon, mert fájt a fejem.
*Oliver szemszöge*
Ülök az órán szekáljuk a spanokkal a csendes nyomi Luke-ot, erre hívnak, óra volt, de hátul ülök németen szóval felvettem.
-Jónapot kívánok Oliver Stosserrel beszélek?
-Ja, mi a pálya?
-Ugy tudom ön Elizabeth Wayne barátja!?
-Igen, az vagyok *vette kicsit komolyabbra a témát*
-Rendben, szeretném kérni hogy jöjjön be a kórházba Elizabethért.
-Sietek. *letette a telefont majd felállt*
-Herr.Stosser, mire véljem ezt?
-Elnézést elkell mennem.
-Mégis hova? megvárod a csengő végét fiam
-Tanárnő, a barátnőm, vagy is Elizabeth kórházban van, elkell érte mennem. *Luke rávert egyet az asztalra ami fura volt*
-Tanárnő kérem.
-Na jó erigyj. *intett a tanár mire beszálltam a kocsiba és elmentem a kórházhoz, a recepciós elmondta melyik kórterem, felrohantam a lépcsőn egyenesen be a kórterembe ahol tényleg ott feküdt Elizabeth.
-Beth, jól vagy?
-Persze, csak fáj a fejem *mosolyogtam*
-Na gyere menjünk haza
Elizabeth felállt összeszedte a cuccát majd elhagytuk a kórházat.
*Elizabeth szemszöge*
Oliver bejött értem, pedig suliba volt, csodálkozom is hogy elengedték. De mindegy ez nem fontos, Oliver megkérdezte mi történt de nem mondhattam el neki hogy Luke gyakorlatilag 2másodperc alatt ott termet felkapott és átdobott a másik oldalra, mert valjuk be elég hülyén hangzik. De ezt valahogy kifogom deríteni, csak még nem tudom hogy kezdjem el. Oliver haza vitt ahol leültem a kanapéra be vettem egy fájdalom csillapított mert majd szét robbant a fejem, majd leültem tv-zni, mikor valaki elkezdett dörömbölni az ajtón nagy nehezen feltápászkodtam kinyitottam és ledöbbentem.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? *kérdezte Luke rám sem nézve a mély és rekett hangján*
-Jól vagyok. Nincs semmi bajom, de te hogy kerültél oda ilyen gyorsan?
-Hova kerültem én gyorsan oda?
-Hát tudod, ott termettél felkaptál és átdobtál a másik oldalra.
-Nem tudom miről beszélsz.
-De tudod te jól..
-Az nem én voltam *megfordult majd mintha egy hurrikánt szelle csapott volna meg, olyan sebességgel tűnt el Luke.
Mitörténik itt?
Igazából semmi sem történt a suliba, de annál inkább történt haza fele menet, még most se fogom fel teljesen mi is történt valójában, szóval szépen lassan.
Olivernek ma kosár meccse volt ezért egyedül mentem haza mert nem volt kedvem a meccsen ülni a többezer síkitozzó lánnyal együtt azért a szokásos uton haza fele mentem, gondoltam én hallgattok zenét, de most már tudom nem fogok soha egyedül fülessel zenét hallgatni mert életveszélyes. Na szóval elindultam haza és át kellett menni egy négy sávos úton, ahol nincs lámpa, a jobbról jövö autók átengedtek a bal oldali sávakban nem jött autó én pedig elindultam igen ám, de hiretelen egy kamion száguldott felém, én pedig totálisan lesokkoltam, és csak álltam a kamion előtt, a kamion vezetője pedig nem figyelt az útra mert ahogy az emlékszem telefonált, így nem lassított, én még mindig álltam az úton totálisan lesokkolva mikor hírtelen valami hozzá csapodott a gyomomroz majd hozzá vágott a betonhoz, fáj mindenem, komolyan minden egyes porcikám, a betonon fekve kinyitottam a szemem és nem hittem el, Luke.
Luke megmentette az életem. De ez 2másodperc alatt történt, de ilyen gyors nem lehet valaki, és hogy került oda? és hogy lehet valaki ennyire erős? Nem értem, ezek után már a kórházban ébredtem fel.
-Doktor úr, ébredezik *szólt a nővér*
Majd mikor teljesen kinyitottam a szemem egy kis vörös hajú nővér és egy fekete hajú orvos állt előttem.
-Elizabeth, szeretnénk kérni valamenyik családtagja elérhetőségét, ugyanis tájékoztatnunk kell.
-Nincs senkim sem.
-Szülök? Tetsvérek?
-Nincsnek testvéreim, a szüleim pedig meghaltak.
-Nagyszülök?
-Meghaltak már régen.
-Párkapcsolat?
-OLIVER *jutott hiretelen eszembe*
-Milyen Oliver?
-Oliver Stosser
-Köszönöm szépen, ha minden igaz ma el mehet.
Bolitottam majd tovább pihentem az ágyon, mert fájt a fejem.
*Oliver szemszöge*
Ülök az órán szekáljuk a spanokkal a csendes nyomi Luke-ot, erre hívnak, óra volt, de hátul ülök németen szóval felvettem.
-Jónapot kívánok Oliver Stosserrel beszélek?
-Ja, mi a pálya?
-Ugy tudom ön Elizabeth Wayne barátja!?
-Igen, az vagyok *vette kicsit komolyabbra a témát*
-Rendben, szeretném kérni hogy jöjjön be a kórházba Elizabethért.
-Sietek. *letette a telefont majd felállt*
-Herr.Stosser, mire véljem ezt?
-Elnézést elkell mennem.
-Mégis hova? megvárod a csengő végét fiam
-Tanárnő, a barátnőm, vagy is Elizabeth kórházban van, elkell érte mennem. *Luke rávert egyet az asztalra ami fura volt*
-Tanárnő kérem.
-Na jó erigyj. *intett a tanár mire beszálltam a kocsiba és elmentem a kórházhoz, a recepciós elmondta melyik kórterem, felrohantam a lépcsőn egyenesen be a kórterembe ahol tényleg ott feküdt Elizabeth.
-Beth, jól vagy?
-Persze, csak fáj a fejem *mosolyogtam*
-Na gyere menjünk haza
Elizabeth felállt összeszedte a cuccát majd elhagytuk a kórházat.
*Elizabeth szemszöge*
Oliver bejött értem, pedig suliba volt, csodálkozom is hogy elengedték. De mindegy ez nem fontos, Oliver megkérdezte mi történt de nem mondhattam el neki hogy Luke gyakorlatilag 2másodperc alatt ott termet felkapott és átdobott a másik oldalra, mert valjuk be elég hülyén hangzik. De ezt valahogy kifogom deríteni, csak még nem tudom hogy kezdjem el. Oliver haza vitt ahol leültem a kanapéra be vettem egy fájdalom csillapított mert majd szét robbant a fejem, majd leültem tv-zni, mikor valaki elkezdett dörömbölni az ajtón nagy nehezen feltápászkodtam kinyitottam és ledöbbentem.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? *kérdezte Luke rám sem nézve a mély és rekett hangján*
-Jól vagyok. Nincs semmi bajom, de te hogy kerültél oda ilyen gyorsan?
-Hova kerültem én gyorsan oda?
-Hát tudod, ott termettél felkaptál és átdobtál a másik oldalra.
-Nem tudom miről beszélsz.
-De tudod te jól..
-Az nem én voltam *megfordult majd mintha egy hurrikánt szelle csapott volna meg, olyan sebességgel tűnt el Luke.
Mitörténik itt?
1.rész-A titokzatós
Szokásos reggel volt. A szokásos magánnyal. Még mindig nem töltötte be azt az űrt senki amit a szüleim hagytak maguk után. Sosem felejtem el azt a nyarat, mikor felhívtak a kórházból hogy a szüleim gépe lezuhant ők pedig már nincsenek. Idestova 3éve. Egyedül élek 18évesen a szüleim után örökölt házban, utolsó éves vagyok a gimiben. Reggel ettem, fogatmostam, felöltöztem, felkaptam a táskám majd elindultam a suliba, szerencsére nincs annyira messze a házamtól a suli, ezért hamar oda értem.Az osztályom 27fős, de ma mikor beléptem a terem ajtón egy ismerten fiú ült a mellettem lévő padon /egyes padok vannak/ kérdőn néztem a barátnőimre de ugyan ezt a kérdő pillantást kaptam vissza tölük. Lepakoltam a fiú melletti padra majd leültem. Rá néztem a lányokra akik összesugva nevettek a csendes, titokzatós de mégis vonzó fiúra, a szőke haja kuszán állt, szeme ragyogott, a fekete pearcingje az alsó ajkában nagyot dobott a fiún, aki továbbra is csendben maga elé bámulva ült. Mikor becsengettek bejött az irodalom tanárúr, Mr.Headway.
-Szép jó reggelt.*csapta le a naplót a tanárúr*
-Mitől olyan szép? *felelte pimaszul Oliver*
-Attól fiam hogy ma te felelsz *vágta rá reflexből a tanár*
-Irja be az egyes *összenevetett a haverjaival*
-Gyerekek, egy új osztálytársatok érkezett *mutatott a mellettem lévő csendes fiúra*
-Megtudhatjuk a nevedet?
-Luke...Luke Hammings.
Megszólalt és kirázott a hideg, az a mély rekedtes hang, te jó isten, Zoi hátra fordult a név hallatán. Zoiról azt kell tudni hogy buta, plázacica, és nagyon bunkó tud lenni, mikor hátra fordult egy szúros pillantást vettet rám és azt táttogta: "Ő az enyém lesz" mire én felnevettem ő pedig sértődőtten előre fordult.
-Wayne kisasszony mi olyan vicces?
Legyintettem egyet majd tovább írtam amit diktált a tanárúr, nagyon bele vesztem az írásba, mert nagyon gyors tempóban kellett írni, a füzetben néztem majd átnéztem a mellettem lévő padra amin egy füzet volt és egy tollat pörgettő kéz fej, szóval Luke nem ír, ezért óvatosan felnéztem hát kár volt, ugyan is ő engem nézett, én pedig ahogy a tengerkék gyönyörű szempárba néztem totál lefagytam és csak néztem, majd Luke mosolygott és folytatta az írást. Én még mindig a gyönyörű szempár okozta transzban voltam amit a csengettés szakított meg.
-Beth, jössz vagy még ülsz itt a kémiaelőadóba? *Állt meg a padom előtt Oliver*
-Persze, jövök már *összeszedtem a cuccomat majd kézen fogva kisétáltünk a teremből*
-Min nevettél az órán? *megállított maga előtt*
-Zoin, de nem fontos. *mosolyogtam majd Oliver magához húzva megcsókolt*
-Máshol éljétek ki a szerelmi életeteket *szólt ránk Kresser, az matek tanár*
-Milyen órád lesz? *kérdezte Oliver*
-Angol, neked pedig német.
-Basszus tényleg *adott egy puszit a homlokomra majd elrohant*
Megláttam a csengetés után még mindig a szekrényénél álló Luke-ot, az eszem azt mondta "menj órára mert elkésel" a szívem pedig azt hogy "menj segíts neki eligazodni" szokás szerint a szívemre hallgattam ami kár volt.
-Szia Luke, milyen órád lesz? *mosolyogtam a fiú előtt álva*
-Mi közöd van hozzá? *válaszolt flegmán majd becsapta a szekrény ajtóját és elment az órájára, gondolom németes, mert az angol teremben nem volt bent.
-Mrs.Wayne, elkésett.
-Igen tudom tanárnő, sajnálom.
-Üljön le és meg se szólaljon.
Szófogadóan leültem a leghátsó padba és zene hallgatással töltöttem el a 45percet, majd csengettek és igazából a többi órán semmi sem történt. Haza sétáltunk Oliverrel mert szokása haza kisérni, mintha féltenne valakitől is, na mindegy, az ajtóban megcsókolt majd elment.
Bementem a házba, magamra zárva a bejárati ajtót, csináltam magamnak ebédet, majd leültem megcsinálni a házimat, megebédeltem és tv-ztem, mert hát mit csinálhatna egy 18éves lány egyedül. A kanapén feküdtem a tv gyér fénye villágította be a nappalit, én meg szépen lassan elaludtam.
-Szép jó reggelt.*csapta le a naplót a tanárúr*
-Mitől olyan szép? *felelte pimaszul Oliver*
-Attól fiam hogy ma te felelsz *vágta rá reflexből a tanár*
-Irja be az egyes *összenevetett a haverjaival*
-Gyerekek, egy új osztálytársatok érkezett *mutatott a mellettem lévő csendes fiúra*
-Megtudhatjuk a nevedet?
-Luke...Luke Hammings.
Megszólalt és kirázott a hideg, az a mély rekedtes hang, te jó isten, Zoi hátra fordult a név hallatán. Zoiról azt kell tudni hogy buta, plázacica, és nagyon bunkó tud lenni, mikor hátra fordult egy szúros pillantást vettet rám és azt táttogta: "Ő az enyém lesz" mire én felnevettem ő pedig sértődőtten előre fordult.
-Wayne kisasszony mi olyan vicces?
Legyintettem egyet majd tovább írtam amit diktált a tanárúr, nagyon bele vesztem az írásba, mert nagyon gyors tempóban kellett írni, a füzetben néztem majd átnéztem a mellettem lévő padra amin egy füzet volt és egy tollat pörgettő kéz fej, szóval Luke nem ír, ezért óvatosan felnéztem hát kár volt, ugyan is ő engem nézett, én pedig ahogy a tengerkék gyönyörű szempárba néztem totál lefagytam és csak néztem, majd Luke mosolygott és folytatta az írást. Én még mindig a gyönyörű szempár okozta transzban voltam amit a csengettés szakított meg.
-Beth, jössz vagy még ülsz itt a kémiaelőadóba? *Állt meg a padom előtt Oliver*
-Persze, jövök már *összeszedtem a cuccomat majd kézen fogva kisétáltünk a teremből*
-Min nevettél az órán? *megállított maga előtt*
-Zoin, de nem fontos. *mosolyogtam majd Oliver magához húzva megcsókolt*
-Máshol éljétek ki a szerelmi életeteket *szólt ránk Kresser, az matek tanár*
-Milyen órád lesz? *kérdezte Oliver*
-Angol, neked pedig német.
-Basszus tényleg *adott egy puszit a homlokomra majd elrohant*
Megláttam a csengetés után még mindig a szekrényénél álló Luke-ot, az eszem azt mondta "menj órára mert elkésel" a szívem pedig azt hogy "menj segíts neki eligazodni" szokás szerint a szívemre hallgattam ami kár volt.
-Szia Luke, milyen órád lesz? *mosolyogtam a fiú előtt álva*
-Mi közöd van hozzá? *válaszolt flegmán majd becsapta a szekrény ajtóját és elment az órájára, gondolom németes, mert az angol teremben nem volt bent.
-Mrs.Wayne, elkésett.
-Igen tudom tanárnő, sajnálom.
-Üljön le és meg se szólaljon.
Szófogadóan leültem a leghátsó padba és zene hallgatással töltöttem el a 45percet, majd csengettek és igazából a többi órán semmi sem történt. Haza sétáltunk Oliverrel mert szokása haza kisérni, mintha féltenne valakitől is, na mindegy, az ajtóban megcsókolt majd elment.
Bementem a házba, magamra zárva a bejárati ajtót, csináltam magamnak ebédet, majd leültem megcsinálni a házimat, megebédeltem és tv-ztem, mert hát mit csinálhatna egy 18éves lány egyedül. A kanapén feküdtem a tv gyér fénye villágította be a nappalit, én meg szépen lassan elaludtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)