Senki sem tud megmenteni. Tyler nem tudja hogy hol vagyok és rajta kívül amúgy sincs senkim. Egyedül egy sötét szobába zárva vártam a sorsom. Az injekció hatása múlóban volt, az erőm visszatért de a fejembe milliónyi kérdés kavargott megválaszolatlanul. Mikor feltudtam állni a villanyok villám szerűen borították fénybe a sötét,rideg szobát. Az ajtó becsapódott és Klaus lépett berajta az önelégült vigyorával az arcán mögötte Elijah és egy férfi akinek az arcát nem láttam, de feltételezem az illető akivel Klaus és Elijah 'szövetkezdett'.
-Jó reggelt csipkerózsika.-mosolygott Klaus.
-Miért hoztatok ide?-tettem fel a fejemben rég kavargó kérdést.
-Dolgunk van.-mondta Elijah a szemembe nézve.
-Miféle..dolgunk?-kérdő pillantást vetettem a három férfire.
-Azt feltétlen tudni fogod, hisz elég jelentős szerep a tied.-mondta az 'arcnélküli' férfi.
-Miről beszéltek?-felidegesítettek a hallottak.
-Csillapodj.-hergelt tovább Klaus.
-Most azonnal bökjétek ki miért vagyok itt!.-mondtam fenyegetően.
-Nem sokára megtudod.-nevetett Elijah.
-A lényeg hogy szükségünk van rád drága.-mondta Klaus.
-Rám? Szükség?-fel emeltem a kezem majd a mellkasomra tettem.
-Mit akarsz ezzel?-nevetek mindhárman mire én a karmaim a mellkasomba mélyesztettem.
-Rám van szükség? MIÉRT?
-Majd megtudod most pedig hagyd ezt abba.-mondta Klaus.
-Fenyegetőzik csak.-hagyta rám az 'arcnélküli', majd egyre mélyebbre hatoltam a vér csorogni kezdett.
-Elfogjuk mondani, nyugodj már meg.-felelte Elijah.
-Úgy sem hadja így maga mögött a múltját, a szerettei.-mondta Klaus Elijahnak.
-Miféle múltam? Miféle szeretteim? A múltamban semmi olyan sincs amit ne akarnék elfelejteni, szeretteim? Csak is kizárólag Tyler van nekem, a szüleim már halottak testvéreim nincsenek, mit veszíthetnék..Tylernek is jobb lesz nélkülem.-mondtam majd megrántottam a kezem ami felvágta a mellkasom.
-Milyen kis öngyilkos hajlamú itt valaki. A lényeg hogy mi hibridek nem hagyhatjuk hogy megengedjék a vámpíroknak hogy kedvükre ölhessék a hibrideket és azzal hogy te ide jöttél felbolygattál mindent, azért kell egy hibrid áldozat akihez hozzá köthetik az összes hibridet és ha egy hibrid rosszat tesz akkor az összes átérzi azt a fájdalmat amit az egyik hibrid tett. És ahhoz kell egy hibrid vére és a szíve...ennyi a mese.-mondta az 'arcnélküli' én válaszolni sem bírtam a sokktól amit-e kis rövid monológ alatt a magamévá tudhattam.
-Megnémult.- kiáltott fel Elijah.
-Valóban.-méregetett jókedvűen Klaus.
-Na menjünk, majd holnap kerül rá a sor.-csapta be maguk mögött az ajtót az idegen férfi.
Elszakítanak attól az egy embertől aki a világot jelenti számomra. Összekötnek engem egy csapat hibriddel úgy, hogy semmit sem tehetek hisz három hibridhez én kevés vagyok egy magam. VALAKI MENTSEN KI EBBŐL A RÉM ÁLOMBÓL..!!!
Miben sántikálsz Klaus? Kifogom deríteni ha addig élek is. Zavar, zavar hogy itt van és zavar hogy nem tudom a miértjét. Mikor azt mondta itt maradnának gondoltam azért hogy a fiával legyenek de ezekszerint hátsószándékkal van itt. Klaus..már a neve is hátborzongató. Reggel Tyler felé fordultam.
-Tyler.-szólítottam.
-Igen?-mondta a szemét ki se nyítva.
-Valami nem stimmel Klaussal.-böktem ki.
-Mivan? Te meg miről beszélsz?-felugrott.
-Nem tudom, fura.
-Miért lenen fura?
-A bátyád is ezt zengi..fura...furán viselkedik.
-Teljesen normálisan viselkedik.-kelt az apja védelmére.
-Jó akkor normálisan viselkedik.-felálltam átöltöztem majd lementem.
Mikor leértem megkellett hogy álljak mert egy ismét elég fura telefonálásra lettem figyelmes.
*Akkor ma gyere 21:20ra a parkoló leghátuljába. Igen ott leszek. Persze.-beszélt Klaus a telefonba* hogy ki volt a vonalvégén még mindig kész rejtély. De akkor ma oda megyünk Elijahval ahova Klaus beszélte le a találkozást. A jelenet után rögtön berontottam Elijahhoz.
-Minek köszönhetem az ajtótörést?-vigyorgott Elijah.
-Mikor ma mentem le a konyhába hallottam Klaus telefonálni, szerintem úgyan azzal a személlyel akivel tegnap telefonált.
-És hallottál valami konkrétatt?
-Igen. Ma találkoznak a parkolóban..őő 21:20-kor...igen.-bologattam.
-Remek, akkor oda megyünk, és kiderítjük hogy mit tervez az apám.-felelte.
-Oké, akkor majd találkozzuk és elkapjuk.-nevettem majd elindutam kifele.
Nagyon örültem hogy ma végre kiderül hogy miben is sántikál Klaus. Igaz Elijahval megyek oda, és Tyler nem lesz velünk mert szerinte Klaus viselkedése teljesen normális, szerintem pedig inkább abnormális. Ma semmi különös vagy szokatlan dolog nem történt kivéve hogy klaus pakolászott valamit egy táskába. Teljesen elvesztettem a fonalat, mindegy már kár agyalni azon hogy mit is tervez ma követjük és kiderül magától. Számtalan sok variáció fordult meg a fejemben, kiváncsi leszek melyik lesz az igaz, többnyire Tyler a kanapén lustálkodott, Elijah a szobájában kuksolt, Klaus pedig összevissza járkált, szó szerint már idegesített az ide-oda való járkálása és a cipőjének kopogása. Épp hogy de elment a nap beeseteledett majd Klaus olyan 21:00-kor lelépett majd én és Elijah utána, persze Tylernek nem mondtuk semmit mert úgy is csak fújjt volna ránk és gyözködött volna hogy felesleges menni ezért is láttuk jobb ötletnek nem beavatni vagy is ha jól belegondolok Elijah mondta hogy ne avassuk be, de én bele mentem így láttam jobbnak. Kiosontunk a házból majd Klaus nyomát keztük követni, és ahogy én gondoltam a háztól körübelül egy 5percre lévő eléggé sötétt és ijesztő parkoló felé vette az írányt persze mi oda is követtük nagyon közel voltunk egy bokorban vigyeltük az eseményeket.
Elijah mögöttem volt és úgy néztük hogy ki lehet az a személy aki egy böhöm nagy fekete autóval van. Klaus hamar szóba elegyedett vele majd mikor már több mint 4perce figyeltük öket, majd hírtelen hátulról Elijah keze a számra tapadt felemelt majd oda cipelt Klaushoz és a vele beszélgető férfihez. Klaus a táskájába nyúlt elő vett egy injekciót és belém döfte. Ezek után egy fekete szobába ébredtem fel hatalmas kínok közepette, síkitottam ahogy csak erőm engedte, de hiába...egyedül vagyok.
-Goodreading-
-Köszönöm.-mondta Tyler.
-Fiam, egy időre itt maradnánk a fivéreddel.-szólalt meg Klaus.
-Persze nyugodtan.-mosolygott Tyler..vagy is inkább vicsorított.
-Mennünk kénne mert úgy kb még fél órája van hátra.-mondtam majd elindultunk.
-Úgye tudod hogy eléggé ijesztő az apád!?-kérdeztem.
-Igen tudom.-mondta lazán Tyler, majd megfogta a kezem.
-Biztos megakarod menteni?-kérdezte utoljára mikor már az ajtó előtt áltunk.
-Biztos.-benyítottam és ott feküdt Josh az ágyon a nyakától indult a seb és már a mellkasáig terjedt, Alice és Luke mellette ült Alice sírt...borzalmas látvány volt. Mikor benyítottam egyesével furdultak felénk a kérdő tekintettek.
-Mit akartok még?-kérdezte Luke.
-Nyugi tesó.-mondta ismét lazán Tyler.
-Tesó? Az én tesóm éppen miattad haldoklik.-megindult Luke idegesen felénk.
-Nyugodj már le Luke...épp azért jöttük hogy segítsünk.-mondtam.
-Hogy tudnátok segíteni?-kérdezte Alice szipogva.
-A vérfarkas harapásra nincs ellenszer.-mondta Luke idegesen.
-
Pedig van.-mondtam majd Luke és Alice szemében megláttam a reményt.
-Hadjad ha nem kell nekik.-fogta meg Tyler a kezem majd elindult velem együtt az ajtó felé.
-NE..ne menjetek..-szopogott ismét Alice.
-
És mi az az ellenszer?-kérdezte Luke.
-Ja csak apám vére.-rázta meg a vérrel teli üvegcsét.
-Csak szólók körübelül 5-7perce van még hátra.-mondtam úgy mellékesen.
-Itt van, de hagyjatok minket nyugton.-nézett Tyler konkrétan Lukera majd oda dobta az üveget amit Luke gyors mozdulatokkal kinyított és szó szerint lenyomta a báttya torkán, aki visszakapta eredeti sápa színét, az élet vissza költözött a szemeibe, a szíve újra hevesen vert.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm..-ismételgette majd magához ölelte Josht.
-Tényleg köszönjük, és megpróbálom elfelejteni és nem zargatni titeket.-hajtotta le a fejét.
-Kössz.-adott egyszerű választ Tyler majd felém fordult.
-Sajnálja hogy megharapott..igaz Tyler?
-Igen..-mondta bár azért fel fedeztem a hangjábban némi szarkazmust.
Öszintén bevallom megkönnyebültem hogy Josh él. Mikor haza értünk tényleg ott volt Klaus és Elijah ezek szerint tényleg maradni akarnak. Klaus annyira fura, ha a közelébe vagyok azt érzem menekülnöm kell, de miért is kénne ő csak Tyler apja aki remélem fele olyan jó 'ember' mint Tyler....legalább is nagyon reménykedem benne hogy így van. Elijah rendben van, nem is fura és nem is érzem magam rosszul a közelében..csak egy baj van vele hogy csendes ami eléggé titokzatossá teszi, ma kint ültem a kanapén mikor egy elég fura telefon beszélgetésre lettem figyelmes, Klaus volt a vonal egyik végén de hogy a másikon ki...az örök rejtély.
'Kénne a segítséged.'-mondta Klaus közömbösen a telefonba, majd csak igen, aha, rendben szavak hangzottak el...persze nem mehetek oda és vádolhatom meg hogy valamit tervez, de ezért kiváncsi vagyok vajon kivel beszélgetett. Elijah levetette magát a kanapéra.
-Szia szépség.-köszöntött kedvesen.
-Szia.-mosolyogtam.
-Nem tudod kivel beszélgetett az édesapám?-kérdezte gyanakvóan.
-Nem, de ezt miért is tőlem kérdezed?
-Mert itt ültél az elejétől a végig.
-De ettől független nem hallottam.-mosolyogtam.
-Csak tudod eléggé fura mostanság és nem tudom miért akar maradni.
-Szóval nem mondta hogy miért maradtok?-kérdeztem
-Nem, ami eléggé megrémiszt és az is hogy mi már az előtt úton voltunk mielőtt Tyler hívott volna, hogy kell neki segítség.-avatott be.
-Igazából annyit hallottam hogy segítséget kért valakitől.-mondtam el azt a fontosabb részt ami tényleg jelenthet valamit.
-Nem értem mi folyik itt, de kiderítem..segítesz nekem?-kérdezte Elijah aranyos mosolyal.
-Persze, engem is érdekel mi történtik körülöttem.
-Akkor majd szólj ha valamit hallasz esetleg.-kacsintott majd otthagyott.
Ezt nem értem, azt hittem ő és az apja készülnek valamire..ketten, de ezek szerint más törtétik mint amire gondoltam. Mit titkol Klaus? Mit tervez Klaus? Miért jött ide Klaus?
